Valami történt tegnap mászáskor, még pedig az, hogy úgy érzem valami “megérett” bennem ezzel kapcsolatban. Egyszerűen testben-fejben összeállt a dolog, és olyan sikerélményeim lettek tegnap megint, hogy alig hittem el! Kezdtem a mumus pályámmal, ahol most a vasárnapihoz képest eggyel alacsonyabbra jutottam, de ez volt az első pályám, munka után, fejben kimerülten (fejben is be kell melegedni), úgyhogy azért elégedett voltam. Aztán a következő pálya: egy mini áthajlással. Ezt már pár hete kinéztem és megígértem magamnak, hogy már pedig én ezt egyszer meg fogom mászni. Tegnap jött el ez a pillanat, odaálltam alá és megpróbálkoztam vele, életem első áthajlásának leküzdésével. De milyen küzdelem volt, huhhhúúú!!!:)) Többen is nézték, ahogyan próbálkozom, aranyosak voltak, biztattak (“meglesz az!”). Azt hiszem legalább 5-6x próbálkoztam sikertelenül, többféle dolgot kipróbálva (küzdöttem mint az állat 😀 de tényleg), el is fáradtam közben, pihegtem egy kicsit, aztán újra megpróbáltam. ÉS SIKERÜLT!!!!!! Még meg is tapsoltak, annyira cukik voltak 😀 Én meg olyan boldog voltam… nagyon!!!! Aztán még másztam feljebb, amíg tudtam. Később a többiek is próbálkoztak vele, ki sikeresebben, ki sikertelenebbül.. Kaptam dicséretet, hogy mennyire klassz már, hogy nem adtam fel, és végül sikerült is. Ezután viszont egy picit hosszabbat pihentem, mert a karomat picit megerőltettem a nagy küzdésben. Aztán a pihenő után nekivágtam egy másik pályának, ahol vasárnap is már egész a csúcsig jutottam, de még volt tovább: a plafon 😀 Éreztem, hogy fáradtabb vagyok már, az alsó szakaszon pihentem is, aztán újra nekiindultam, végül is mondhatni, hogy kisebb küzdelmek árán de feljutottam olyan magasra, mint vasárnap.. De ez nem volt elég, a legeslegtetejére akartam. Úgyhogy megint elővettem a küzdő szellemet és addig nyújtózkodtam, forgolódtam, amíg végül feljutottam!!!!:)))) Irtó büszke voltam magamra, le is kiabáltam, hogy nézzétek hol vagyok 😀 Ezek után azt hittem, hogy már nem is mászok többet a fáradtságtól, de újbóli pihenő meg egy-két biztosítás után a legvégén azért felpróbálkoztam egy olyan pályára, ahol még februárban próbálkoztam utoljára. És olyan magasra jutottam, amire számítani se bírtam :))) Egyszerűen éreztem, hogy megy, minden fáradtság ellenére. Aztán volt egy pont, amihez kicsi vagyok még, messze volt, és már TÉNYLEG fáradt voltam… de megígértem magamnak, hogy ezt is le fogom győzni, csak idő kérdése!:)
A pihenők közben csodálatos volt figyelni az embereket. Ahogy lassan, de biztosan, nem feladva a saját kis küzdelmüket, jutottak egyre feljebb és feljebb. Ez a tegnapi alkalom is nagyon sok dologra megtanított engem, illetve éreztem, hogy mennyit tanultam idáig, hogy ennyi mindent ki tudok hozni magamból.. fantasztikus volt!
Az új étrend? Semmi alhasi panasz, éhségérzet, kopogó szemek……. imádom! A tegnapi mászós sikereimhez is biztosan érzem, hogy nagyon sokban hozzájárult. Mivel testben bírtam energiával, fejben hozzá tudtam tenni a kitartást, küzdelmet 🙂 Ez meg tovább erősíti bennem, hogy folytassam.. de az a legjobb, hogy teljesen természetesnek érzem, és épp ezért ilyen jó, mert az életmódom szerves részévé tudom tenni, bármiféle lemondás nélkül.

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder