Új edzésciklust kezdtem! 🙂
Valószínűleg megérne egy külön bejegyzést, hogy mennyire jó dolognak tartom, hogy van egy edző, aki terveket ír nekem, követi a fejlődésemet, hogy rendszerben dolgozunk most már több mint egy éve. Korábban, amíg magamnak találtam ki az edzéseimet, akkor is fejlődtem, de szerencsére időben ráébredtem arra, hogy nagyon jót fog tenni a további fejlődésemnek, ha szakemberhez fordulok tanácsért és támogatásért. Így is lett.
Az új edzésprogramban speed, power és gainz kategóriájú/elnevezésű gyakorlataim vannak + törzserősítésíés, szóval a következő 4 hétben minden edzésen mindent csinálok majd (fekvenyomás, deadlift, guggolás) csak másképp.
speed = magas sorozatszám, alacsony ismétlésszám (pl. 6×3)
power = közepes sorozatszám és közepes ismétlésszám (pl. 5×5)
gainz = alacsony sorozatszám magasabb ismétlésszám (pl. 3×8)
Az első edzésnapon gyors guggolás sorozatok, nehéz fekvenyomás és merevlábas felhúzás voltak. Utóbbit nem is tudom mikor csináltam utoljára, hát kb másfél éve, amikor még ismerkedtem a súlyokkal. Szokás szerint járni is alig bírtam másnap.. 🙂
Aztán hétfőn arra ébredtem, hogy nem vagyok jól. Nap közben viszonylagos jó közérzet mellett éreztem már, hogy valami bújkál bennem, estére be is lázasodtam… A hét alapvetően ennek tükrében telt, valami vírust sikerült benyelni, lebetegedtem. Nagyon csalódott voltam emiatt, hiszen épphogy belekezdtem az új edzéstervbe, nem örültem neki, hogy már megint kényszerszünetet kellett tartsak.
Aztán a hét második felében még egyéb dolgok is nehezítették a dolgomat, lelkileg is padlón voltam párszor. Én, aki végre erős vagyok és végre van önbizalmam, önismeretem, egy adott helyzetben ott állok és már nincs energiám erősnek lenni és csak azt érzem, hogy fáradt vagyok, nincs erőm már küzdeni és tehetetlen vagyok. SZAR. A nehézségeken aztán túljutottam. Nem voltam egyedül és ez sokat segített. Ezen kívül megértettem egy csomó dolgot ismét, ami hozzásegített ahhoz, hogy képes legyek lezárni a múltat (sérelmek, tehetetlenségérzés, érdemi változtatásra való képtelenség stb.), mert:
A taktikám az, hogy ezeken a negatív dolgokon úgy próbálok túllépni, hogy olyan dolgokkal foglalkozom, amik konstruktívak és boldoggá tesznek. Ilyenek a párkapcsolatom, az edzés, a munkám, a mindenféle kis elfoglaltságaim, hobbijaim… na és a pihenés. 🙂 A legjobb dolog, amit tehetek, ha építem magam, megmaradok olyan pozitívnak, amilyen vagyok és mosolygok sokat. Próbálok csak annyit foglalkozni a negatív dolgokkal, amit muszáj, nem akarom többet belelovallni magam, mert az sem nekem, sem másnak nem tesz jót. Néha az én agyam is túlpörög sajnos. De tudom, hogy végsősoron az én döntésem, hogy szopódok-e ezekkel a szarságokkal vagy sem.
A hét vége felé aztán az edzéshez is lassacskán visszatértem, és szerencsére, mivel az első hét lájtos az edzésprogramban, minden előírt gyakorlatot az előírt ismétlésszámban teljesíteni tudtam. Deadlifteltem 70 kg-val, guggoltam 57,5-tel, Pendlay-eveztem, egykezes eveztem, haskerekeztem, plankeltem, volt itt minden. Még egy mókázós edzés is belefért társhordással(: meg TGU-zással.
Azt éreztem, hogy muszáj lemenjek, mert annyira szeretem csinálni, hogy biztos segít majd túljutnom a problémáimon. Segített is. Segített, mert egyrészt öröm volt magát az edzést csinálni, aztán gondolkoztam sokat megint azon, hogy miért is szeretem ezt az egészet és megfogalmaztam jónéhány olyan dolgot, amit az edzés adott számomra. Önkontroll, önismeret, fegyelem, elkötelezettség, rendszer.. Egy jó edzés egyenlő egy saját magammal való találkozással, a leghitelesebb visszajelzőm a fizikai és lelki állapotomról. Egy jó deadlift az én személyes terapeutám… 🙂 Szembesít a mélységeimmel, a félelmeimmel és egyben azokkal a dolgokkal is, amik éltetnek. Mert kihívás, mert oda kell tennem magam, mert fókuszálnom kell, és hogy sikerüljön, ahhoz minden egyéb gondolatot félre kell tenni. Mesterfokon tanít. Én pedig szeretek tanulni.
Úgy vágtam bele az új edzésciklusba, hogy azt éreztem, várok minden egyes alkalmat, hogy lemenjek edzeni. Egyszerűen támogat az edzés abban, amilyen vagyok, hogy higgyek abban, hogy ami én vagyok az elég és jó, és hogy bármilyen nehézséget is hoz az élet, én mindig tudom, hogy megérni majd felkelni és mindig várni fogom a holnapot is.
Nem adom fel. Hiszen mindig küzdeni kell… 🙂
0 hozzászólás