Szigorú napirend vagy ritmus? Így csináljuk mi.

A bejegyzés A szülés utáni első 6 hét valósága című bejegyzés folytatása. Abban arról írtam, hogy mik a legnagyobb kihívások, amikkel nekünk és a többi kisbabás szülőnek meg kell küzdenünk és hogy mik azok a módszerek, amik segítettek, hogy “túléljük”. A mostani bejegyzésben pedig konkrétumokat hoztam: elmesélem, hogy mi hogyan alakítjuk ki  a napirendünket. A következő posztban pedig tippeket adok majd arra, hogy hogyan teheted könnyebbé a kisbabás napokat saját magatok számára.

“Kezdd úgy, ahogy folytatni szeretnéd.”

A babavárás közepén, amikor a férjemmel beszélgettünk arról, hogy milyen ritmusban szeretnénk élni családként az életünket, akkor a rugalmasság és a következetesség volt a két legfontosabb szempont, amit azonosítottunk. Nem mondom, rugalmasságra ebben az időszakban sokkal többször van szükség, de első babánál szerintem ez teljesen normális, hiszen most tanuljuk egymást.

Az első 6 hét arra volt jó, hogy gyakorlatot szerezzünk a következetességben és a rugalmasságban, így most, amikor a baba elkezdett fejlődni és egyre jobban reagálni a világra, az a ritmus, amit létre szerettünk volna hozni, egyre szebben és hatékonyabban működni is tud (hogy aztán szépen fel is boruljon, annak rendje-módja szerint 🙂 ). Ez persze folyamatos kísérletezés eredménye, mindig kreatívnak kellett lenni, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, amik működnek.

Bármiféle életritmust is alakít ki egy család magának, az akkor fog működni, hogy ha hiteles. Ha nem görcsölésből áll, hanem passzol a család tagjainak a személyiségéhez és igényeihez.

Nálunk a rendszer, a rendszeresség és a struktúra, nem csak a gyerek miatt fontos, hanem magunk miatt is. Ugyanakkor, a túlzott merevség pártján sem állunk, hiszen tudjuk, hogy az élet ennél spontánabb, illetve figyelnünk kell a kisbabánk igényeire is. Ezért merev napirend helyett egy rugalmas – életszerű – ritmus kialakítására törekszünk. De ebben igazából az a legjobb, hogy eddig is eszerint éltük az életünket és ezután is hasonlóképp szeretnénk, csak most már családként.

3 MÓDSZER, AMI segít nekünk a napirend kialakításában:

1. A KÖLCSÖNÖS IGÉNYEK KIELÉGÍTÉSÉN ALAPULÓ IGÉNY SZERINTI SZOPTATÁS.

Bár mielőtt megszületett a baba, azt gondoltam, hogy nem ez lesz az, ami számomra működni fog, mégis, a megszületése után rájöttem, hogy az igény szerinti szoptatás az, amit a legőszintébb szívből fel tudok vállalni. Szerencsére a szoptatás remekül megy már az 1. naptól kezdve és erre nagyon büszke is vagyok. Büszke vagyok rá, mert ezt két dolognak köszönhetem azon felül, hogy szerencsére anatómiai akadályaink nincsenek: még várandósság alatt sokat olvastam a szoptatás helyes technikájáról, a szoptatás biológiájáról és még a kórházban kértem és kaptam segítséget is ezzel kapcsolatban, amikor úgy éreztem, hogy nem megy jól. Már az első naptól kezdve nem engedtem abból, hogy a baba helyes technikával szopizzon, ezért nem is alakult ki problémánk. Plusz, az igény szerintiség is nagyon jól támogatta a tejtermelődést, a kereslet-kínálat kialakulását, ezért soha nem aggódtam amiatt, hogy a baba éhes maradna vagy nem lenne elég a mennyiség vagy nem lenne elég tápláló a tej számára.

Az igény szerinti szoptatás számomra azt is megtestesíti, hogy az anyai kompetenciáim a saját birtokomban és irányításom alatt vannak – ellentétben pl. a szüléssel, ahol mindenki más gyakorolt, ill. akart hatalmat gyakorolni a testem felett, függetlenül attól, hogy én miket éltem meg.

A babánk kizárólag anyatejet kap, ami szerintem szuper, de nem gondolom, hogy ha anyatejjel nem tudnám etetni valami miatt, akkor bármiben is hiányt szenvedne. Az a lényeg, hogy ne legyen éhes és tudjon fejlődni, a módszer végeredményben úgy is mindegy; a szeretetünk, a gondoskodásunk, az anyai minőségünk nem ezen múlik.

Elképzelni se tudom az időre való etetést és nem is értem miért kéne pont az evéssel rendszerhez szoktatni a gyereket, mikor a felnőtteknél is annyira változó, hogy mikor és mennyit esznek. Meg hát a babánál az anyamell sokkal több mint puszta étel: megnyugvás és a világba vetett bizalom alapja az első időkben. Sok sírást megelőzünk, ill. orvosolunk a szoptatással és szerintem ez a világ legtermészetesebb dolga.

Ugyanakkor kölcsönös is a dolog, mert az én és a férjem igényeinek a kielégítését is segíti. A gyerek kap például cumit is, sőt: cumisüvegből evett már többször lefejt anyatejet. Mert a kizárólagos szoptatás és az anyatej jó, de nekem is jár a pihenés és ezek az eszközök segítenek bennünket ebben. Ennek köszönhetően tudtunk már kettesben eltölteni minőségi időt, ami hatalmas ajándék volt ám!

Nem az a lényeg, hogy a különböző nevelési iskolák által hirdetett eszközöket dogmatikusan alkalmazzuk, hanem az, hogy éljünk.

Így bár az iszsz iskolába és a “kötődő nevelésbe” nem fér bele semmiféle cumihasználat, a mi életünkbe bizony belefér és egyelőre szuperül működik,  nem lett cumizavaros a gyerek. Erre mondtam azt, hogy friss szülőként, az első hetekben amit azonnal megtanultunk, hogy elvek helyett működő megoldásokat kell alkalmaznunk a túlélésünk érdekében.

2. AZ ALVÁS – EVÉS – ÉBRENLÉT/JÁTÉK – ALVÁS NAPI RITMUSA.

A kezdetektől törekedtünk arra, hogy ezt a ritmust létrehozzuk és bár nem mindig voltunk benne következetesek 100%-osan, azért az esetek többségében ezt a rendszert próbáltuk hozni. A 7. héten figyeltem meg, amikor a baba is elkezdett már jobban érdeklődni a külvilág iránt, elkezdett látványosabban fejlődni, hogy ez a ciklus szép szabályosan is képes volt már lefutni napjában többször így azt gondolom, hogy egyre jobban tudunk rá támaszkodni, tudunk vele tervezni és jó alapot ad a későbbi változásokhoz is. Mert hát a napirend arra jó, hogy aztán módosuljon, nem igaz?

A ritmus lényege, hogy az alvást az esetek többségében evés követi, aztán ébrenlét és játék, majd ismét pihenés/alvás. De nem esünk kétségbe akkor sem, ha a gyerek éhes, aztán 1 óra múlva megint éhes lesz, mert ez esetben az igény szerintiség szellemében megetetem. Viszont ha ezt a rendszert követem, akkor jó eséllyel könnyen kitalálom, hogy mi a baja a kicsikének, fáradt-e már vagy éhes-e, stb. A lényeg, hogy számunkra ez a ritmus jó kereteket ad a mindennapok végig viteléhez, de nem írja felül a baba igényeit és ez nagyon fontos.

3. AZ EGYÜTTALVÁS.

Első héten, a 3. átsírt éjszaka után, amit külön szobában alvással próbáltunk tölteni, a férjem azt mondta, hogy a következő éjszakát úgy töltjük, hogy a baba bejön velem az ágyba, ő pedig átmegy a kanapéra, ami a gyerekszobában van. Ez volt az első nyugis éjszakánk. Ezután még próbálkoztunk azzal, hogy én a kanapén, a gyerek pedig a neki szánt kiságyban aludt, de félmegoldás volt, nem tudott annyira pihentető lenni mint az, hogy éjjel együtt vagyunk. Ezután másnap megrendeltük a babaöblöt.

Szóval a baba most mellettünk alszik, mindhárman egy szobában, és ennek is köszönhetjük azt, hogy az éjszakáink már az első 6 hétben is egész elfogadhatóak voltak. A minőségi alvással nem fért össze ugyan a 3-4x-i (vagy többszöri) ébredés a szoptatás miatt, de még így is ez a megoldás volt az egész család számára a lehető legjobb és ennek köszönhetően végül az én alvásom is hozzárendeződött ehhez a ciklushoz, tehát a hetek múlásával egyre kevésbé terhelt meg.

Ami segített még a nyugodt éjszakák kialakításában, és talán ez az egyetlen, aminek az időpontjához leginkább ragaszkodni szoktunk: az esti fürdetés rituáléja. Ugyanakkor, ha úgy alakul a nap, hogy a baba már fáradt és inkább aludna a fürdetés idején, akkor csak emiatt nem keltjük fel.

Ha az altatásról van szó, az biztos, hogy képtelen lennék sírni hagyni a gyereket, hogy megszokja az egyedül alvást (meg amúgy is). Annyira picike még. Majd ha érettebb lesz, akkor próbálkozunk újból a kisággyal (nem sírni hagyós módszerekkel), addig meg így alszunk, mert a pihentető alvás az egész család alapvető érdeke. Jelenleg ott tartunk egyébként, hogy a kezdeti 3-4 nagyjából hasonló időben történt ébredése szép lassan lecsökkent 1-2 db-ra. Tévhit, hogy a babáknak át kell aludniuk az éjszakát; egész egyszerűen nem így vannak programozva. Remélem azért valamikor bekövetkezik, nem volna ellenemre :-), de egyelőre rendben vagyunk így, nem stresszelünk rajta.

Ezeknek köszönhetően kialakítottuk szépen a napirendünket, ami szóban benne rejlik már ugye a következetesség – mi pedig hozzáadtuk még a rugalmasságot is, hiszen a merev ragaszkodás mesterségesen kitalált időpontokhoz biztosan nem működne számunkra. Pont emiatt aztán, egy átlagos hétköznap, mégis hasonló időpontokban történnek ugyanazok a dolgok (pl. éhezik meg a baba, tudok megebédelni, fürdetünk este, stb.), a rendszer tehát magától beáll. Így lesz a napirend számunkra egy mindannyiunk igényeit kielégítő, rugalmas életritmus.

Szelfizünk 🙂

Ha úgy érzed, hogy coach-ként a fentiekkel kapcsolatos problémáid vagy egyéb nehézségeid kapcsán a segítségedre lehetek, akkor keress meg bátran!

Bővebb infó itt: Coach neked!