milyen címet akartam adni a mai blogbejegyzésnek. Talán azt, hogy “the difference between try and triumph is a little UMPH” és ma csak nagy UMPH jutott. A tegnapi betegségkezdeményt sikerült kialudnom, és jó kedvvel keltem, gondoltam biciklivel megyek munkába. Jól is esett amúgy, ezzel nincs gond. Még egy jó kis kakaóscsiga-sütésre is jutott energiám este, mikor hazaértem. (Ízre nagyon jó, de szétesett a ..csába 😀 ja nem káromkodom ám)
Fél9-kor lezúztam edzeni. Az eleje jó volt – bár rájöttem, hogy vissza kell kicsit hoznom a felpörgetősebb bemelegítéseket..! – aztán jött a vállból nyomás: nem ment. 25-tel meg 22,5-tel próbálkoztam inkább kisebb mint nagyobb sikerrel. Kész voltam. o.O És még az mp3 lejátszóm is lemerült, pedig egész délután töltöttem..grrr.. Aztán jött a guggolás – itt nem hagytam magam és lenyomtam az adagot, növeltem a súlyon. 47,5kg-nál járok. Gondoltam dolgozzam már meg azért a nyamvadt kakaós csigáért:) (Ami amúgy túróból, zabpehelyből, kakaóból, eritritből és kókuszzsírból áll nagyjából). A chin-down-t nem akartam erőltetni, úgyhogy inkább kézenállásokat csináltam, mert ahhoz volt kedvem. Aztán jött a törzserősítés és ott kezdtem el igazán lemerülni, még a torkomat is éreztem picit és elámosodtam 😀 Szóval kell a pihi. Waiter’s walk-oltam, lábemeltem, térdfelhúztam lógásban, de most csak 2 körre futottam. NEM HAJT A TATÁR – ja igen, ezt akartam bejegyzés címnek 🙂 Távol áll tőlem, de semmiféle teljesítménykényszert nem akarok magamra erőltetni. Úgyhogy inkább hazazúztam, betoltam 3 kakaóscsigát meg egy adag fehérjét …és megyek aludni:). Folytköv csütörtökön, ha minden jól alakul 🙂
0 hozzászólás