Már alig vártam, hogy megoszthassam veletek a bullet journaling (továbbiakban BUJO) tapasztalataimat, ahogy azt ígértem korábban. Úgyhogy íme! Így csinálom én, fókuszban az egyszerűséggel, az “elég jó”-val és a saját szükségleteimmel való összehangolódással. Hátha a végére te is kedvet kapsz!

bullet journal

bujo – sallangok nélkül

Meeting BUJO

Ha jól emlékszem, még 2018 év végén találkoztam a BUJO-val, és ebben azért vagyok biztos, mert az első BUJO füzetemben éves tervezőt is készítettem.

Első látásra elvarázsoltak a táblázatok, a tervezettség ténye, és persze a csodás rajzok, grafikák, amikkel az emberek a naplójukat díszítik.

Aztán jött a következő lépés: megérteni, hogy pontosan mi is ez az egész, és mitől is olyan különleges, illetve hasznos. Tudtam, hogy egy költözésre és egy nagyon másfajta életmódra (városi lakásból ki az agglomerációba kertes házba) készülve, szeretném mederbe terelni az életemet, jobban átlátni a rengeteg teendőnket, és a bullet journal jó eszköznek tűnt erre.

A programjainkat hagyományosan Google Calendarban vezetjük a férjemmel, mindketten látjuk egymásét. Ami már nem ilyen kiforrott, az pl. az elintézendő feladataink, a bevásárlólistánk. Vannak közös Google dokumentumaink, és van amelyik elég jól funkcionál, de nem használjuk őket rendszeresen. Arra mondjuk jó, hogy van hova visszatérni, ha esetleg elúsznánk a teendőinkkel. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindketten elég gyakorlatiasak vagyunk és a munkamegosztás kettőnk között elég jól működik, illetve hogy bár szeretünk tervezni, az elkövetkezendő időszakok eseményeit vagy akár a menüt, sokkal inkább az intuícióink alapján szervezzük/tervezzük – megbeszélve természetesen azt, hogy ki hogy látja a prioritásokat.

Nagyjából ebbe az alaphelyzetbe vezettem be saját magam számára az életem offline rendszerezéséhez a bullet journalt.

Doing BUJO

A legelső dolog, amit számomra adott: a rituálé. Amikor csak tudok, leülök a BUJO-mmal egy kávé társaságában és átnézem a teendőimet. A legfontosabbnak a vasárnap délutáni ülést tartom, mert ekkor írom össze a terveimet a következő hétre, illetve hétfő reggelit, mert ekkor átnézem őket még egyszer és finomítom, ha szükséges. Van, hogy a vasárnap délután elmarad, ha programunk van, a hétfő reggeli viszont fix. Amit szeretek benne, hogy sokkal könnyebb elővenni a füzetet, mint mondjuk odaülni a számítógép elé. Sokkal fókuszáltabb így, mint a telefont nyomkodni vagy elcsábulni a böngésző ablakai között mindenféle facebookra meg pinterestre meg hírportálra 🙂

A mi életünk elég nagy amplitúdóval zajlik a 3 kicsi mellett. Ezt szerintem már elég jól megtanultuk elfogadni – kezelni viszont nem egyszerű. Kellenek azok a pontok, amik segítenek nekünk, hogy átlássuk a káoszt. Ezen kívül kell a saját magunkra fordított idő. No, a BUJO számomra ezt a két dolgot nyújtja, és ezért is használom most már hónapok óta. Plusz, segít többféle időtávban gondolkozni (hét, hónap és évszak az, ahogy én tervezni szeretek), ezzel segítve az életünk tervezhetőségét.

Nagyon nagyon meg kell válogatni a prioritásainkat és hogy milyen feladatokra mikor jut idő, mert az alapjárat az, hogy a mi életünkben a gyerekek jólléte a legfontosabb. És ezzel nincs is semmi baj. Ebben a helyzetben partner nekem a BUJO. 

BUJO

Ahogy írtam korábban: szeretünk az intuícióink alapján menni előre (pl. eldöntjük, hogy a következő időszakban pl. a kerttel foglalkozunk többet (kerti ház, kocsibeálló, napvitorla építés, gyerekeknek játszótér – csak hogy néhányat említsek idénről) vagy kisebb horderejű dolog megoldására szánunk időt (képeket falra feltenni, hiányzó lámpákat pótolni, gyerekruhákat szelektálni, használt cuccokat elajándékozni/eladni stb.), esetleg csak arra, hogy utolérjük magunkat a hétköznapi teendőkkel), és eszerint priorizálunk. Illetve vannak olyan feladatok, amiket mondjuk muszáj elvégezni (pl. banki ügyintézés), és ezekről sem jó megfeledkezni.

Voltak próbálkozásaim mindenféle appokkal (Evernote, Todoist, Wunderlist, Google Notes stb.), talán az Evernote-ot és a Wunderlistet használtam a legtöbbet eddig, de nem tartottam ki ennyire sokáig egyik mellett sem.

Pont azért, amit a BUJO viszont adni tud: a kézírás élményét. Egyszerűen semmi nem hasonlít ahhoz a mentális folyamathoz, mint amikor kézzel írsz. A kézírásnak hatalma van: sokkal jobban rögzül az agyadban az, amit leírsz – számomra a teendőim digitális rögzítése nem igazán adta ezt az élményt. A BUJO-val úgy vagyok, hogy azáltal, hogy a kezembe foghatom, úgy érzem jobban a kezemben tartom az életemet is. 

Szóval a mérleg: rituálé, prioritások átgondolása, könnyű kezelhetőség és persze a fókusz.

Hogyan használd a bullet journal rendszerét?

Néhány szemponttal szeretnélek segíteni, ha úgy érzed, ezután te is a bullet journalingra adod a fejed – vagy esetleg már csinálod, de még finomítanál a rendszeren.

Először is, a legfontosabb, hogy ismerd meg a rendszert úgy, ahogy azt kitalálták.

Ezen a linken egy rövid, mindössze 4 perces videóban megismerkedhetsz a lényeggel.

Ha ezen túl vagy, akkor kezdd el a saját naplódat vezetni.

Hidd el, elég lesz hozzá egy sima kockás A5-ös spirálfüzet is. Nekem legalábbis ennél meg egy jó tollnál több nem kell.

Számomra a BUJO azért is működik olyan jól, mert ahogy az életünk többi részében is, itt is az egyszerűség és az ésszerűség a legfontosabb. Ha nem elég egyszerű valami, akkor úgysem fog beleférni következetesen és rendszeresen. 

Akkor működik, ha személyedre szabod

Azt javaslom, próbáld ki az alaprendszert, és nézd meg, hogy működik-e. Ha nem, akkor dobj ki minden olyan felesleges dolgot, ami neked nem segít, és alakítsd olyanra, ami a te életedhez jobban passzol. Formátumok, jelölések, időtávok. Minden, de minden személyre szabható a rendszerben.

Ez a kísérletezés, illetve változtatás pedig sokáig is eltarthat, de ez nem baj. Én is, mostanában pl. más formátumban kezdtem el vezetni a heti naplóimat, mint korábban hónapokig. Találkoztam új trükkökkel, amiket be tudtam építeni, a régebbi verziót pedig elhagytam. Ami biztos, hogy az én BUJO-m nem hasonlít már senki máséra, ezt bizton állíthatom, és ez így van jól.

Nem kell “Pinterest” minőségben tolni

Ha BUJO inspirációt keresel, a Pinterest a te barátod. De ne keseredj el, ha te nem tudod ezt olyan minőségben megvalósítani, ahogy ott látod. Én nem vagyok egy nagy rajzművész, örülök, ha egy egyenes vonalat tudok húzni a négyzetrácsos füzetbe 😀 , szóval a BUJO dekorálás nem az én asztalom. Néha, ha kedvem van, akkor szoktam próbálkozni (szuper tutorialok vannak), de alapvetően a dekor részével nem foglalkozom. Az elején még próbálkoztam, de a rajzolásra szánt időt inkább másra fordítottam. Egy-két táblázat megrajzolása mentálisan engem hamar abba a fókuszba helyez a hét elején, ami a tervezős gondolkodásomat megalapozza, nekem ennél nem kell több. De ha megnézted a tutorial videót, akkor láthattad, hogy az eredeti rendszer sem a rajzokról szól.

A BUJO adjon hozzá az életedhez

Bár már hónapok óta használtam, úgy éreztem, hogy inkább nem is beszélek róla, akármilyen hasznos, mert nem volt elég szép. Ez elég hülyén hangzik, nem? Most már nekem is. Elengedtem azt, hogy tökéleteset, művészit és ezzel valami teljesen életszerűtlent akarjak alkotni, ahol a funkció alulmarad az esztétikummal szemben.

Szóval én azt mondom: nem baj, ha nem tökéletes. Rájöttem, hogy az én BUJO-m így jó, ahogy van, mert az enyém, nekem szól és értem van. Hullámosak az egyenes vonalak és az elírások nincsenek washi tape-pel leragasztva. Na bumm.

Akkor lesz jó a BUJO-d, ha a vele töltött időd hozzáad az életedhez, nem pedig elvesz. Minél jobban a saját igényeidhez, életedhez finomítod a naplózást, annál többet ki tudsz hozni belőle és a javadra fordítani.

Ebben az online-domináns világban egy kockás füzet segít abban is, hogy a “földhöz ragadjunk” egy kicsit. Közelebb hoz a valós tapasztaláshoz a virtuális megélések helyett. Szóval, ha még gondolkozol, hogy belevágj-e, azt mondom: ne gondolkozz tovább, kezdd el!

Ha kérdésed van a témában vagy csak elmondanád a saját tippjeidet, a Facebook csoportban várunk szeretettel!

Életre edzelek!

Anna