Ma elvileg úgy volt, hogy megyek edzeni, de ahogy elkezdődött a nap egyre inkább azt éreztem, hogy nem… egyszerűen egy porcikám se kívánta. Elfáradtam, szükségem volt még egy nap pihenőre. A vállam örül neki a legjobban. Annak mondjuk több nap pihenő se ártana meg.
Kajában detto.
A reggelim még a szokásos fehérje alapú volt (túrókrém zöldségekkel), aztán egyre inkább éreztem, hogy ma nem az a nap lesz, amikor ragaszkodni akarok a pihenőnapi ch-mentességhez. Aztán az ebédnél – hát finoman fogalmazva – nem tartottam magam a diétához, leginkább ami a mennyiségeket illeti. Eleve, az ebéd egyszerű vasárnapi volt, ami után még elpusztítottam néhány finom házi sütit is:) (cuk.mentes, túrós pite). Nagyon finom volt.
Nem, egy pillanatig sem bánom – ezt pedig nem azért írom le, hogy bizonygassam, hanem, hogy megmutassam, hogy így is lehet. Egyszerűen úgy éreztem, hogy több frusztrációba hajtanám magam azzal, hogy tiltakozom a testem jelzései ellen, mintha elfogadom, hogy ez egy ilyen nap, nem ma váltom meg a világot. Így teljesen nyugodt vagyok magamban. A jövő hétre már be van spájzolva a kaja a mélyhűtőbe, úgyhogy minden adott a jó folytatáshoz. Különösen, hogy a lassú, de biztos eredmények motiválnak is 🙂
2 hozzászólás
Andrea · 2014-01-26 - 20:33
Ha azt érzed,hogy több kaja kell és nem csak azért,mert "unatkozol",akkor bizony több kaja kell. Én napok óta kesudióra ácsingózok,de mindig elfeljtek venni. Tuti "zsírhiányom" van:) asszem van itthon peanutbutter….hmmmmm…..
Manóka :) · 2014-01-26 - 20:41
Jaja, pontosan ezt éreztem, ezért sem csináltam belőle akkora ügyet, inkább ettem 😀 peanutbutter <3 ahhhhhhh nincs is jobb annál 😉