NAGY NAP VOLT A MAI

Tegnap megnéztem este, hogy mi vár rám a mai edzésen, és kisebb fajta “sokkot” kaptam, mikor megláttam, hogy ma guggolás lesz soron, 65 kg-val, cél: legalább 1 ismétlés + amennyi még megy.
Egyből revidiáltam az étkezési terveimet: ebédre például roston sült csirkemellet terveztem párolt brokkolival, de most, hogy elértünk a 3. héthez, ami a csúcsdöntögetések hete, és 65 kg-s guggolásra kellett készülnöm, az ehhez szükséges erőt brokkoliból képtelenség lett volna fedezni. Úgyhogy a reggelim kapott egy marék (pontosan 13g 🙂 extra zabpelyhet (egyfajta fűszeres tojáslepény lett így, nagyon finom volt) és ropikenyeret is ettem mellé, az ebédemet pedig megtoldottam egy kis bulgurral, plusz a délután folyamán is még próbáltam alapozni az estére. Toltam túrót fehérjével, még egy kis fehérjét és 2!!!!!!! kávét is 😀 Valahogy muszáj volt “felépíteni magam” a munka után, hogy menjen az edzés.

Azt kell, hogy mondjam: mindez a készülés nem volt hiába..! :))))))))))

A BEAST üzemmódot aktiváltam, és elkezdtem nyomatni. A guggolás az első gyakorlatsorozat része: koncentráltam, kerestem egy jó kis átszellemülős zenét, ami segített, és 45 majd 55 kiló után végül lenyomtam a 65 kg-s guggolást. Terveim: “hát, 3 db már valószínűleg elég lesz”. (Álmok: “talán 5 db is meglehet, az szuper lenne…”) Aztán felvettem a súlyt. Már nem is tűnt annyira nehéznek.

Hihhhhhhhetetlen élmény volt!!!! Erre TÉNYLEG nem számítottam! Az a büszkeség, energia, boldogság, öröm, szeretet, meg minden ami elöntött utána (meg főleg az izzadtság :D)………….. annyira de annyira jó volt…… Ezért IS imádom ezt csinálni, az ilyen pillanatokért………….. 🙂 NAGYON nagyon nagyon jó volt…… 🙂 Szeretnék valakit megölelni, azt éreztem 😀

Aztán jött a deadlift (felhúzás) sorozat és a kiegészítő gyakorlatok. Tele voltam energiával, a palloff nyomás sose ment még ilyen jól 😀 Aztán a deadliftek is gördülékenyek voltak, mintha 40 kiló lett volna csak a rúdon, pedig 57,5 kg volt.
Egy kedves nő odajött megkérdezni közben, hogy mit sportolok. Ilyen kicsi lány és ekkora súlyokat emel. Mutatok az 57,5 kg-val felpakolt rúdra: ezt. “Erőemelő vagyok” válaszoltam nagy büszkén. Nem tudom jobban definiálni ennél azt, amit most csinálunk. Meg hiszek a szavak erejében is… 😉 Megkérdezte, hogyhogy? Mert nagyon szeretem csinálni, iszonyatosan élvezem, hogy erősödök és hogy megtapasztalom ahogyan egyre erősebb leszek, hatalmas érzés 🙂 – válaszoltam. Versenyre készülök? Nem. De egyszer már felbukkant a gondolataim között ennek a lehetősége is. Talán, talán egyszer… Egyelőre építkezem, testileg-lelkileg táplálkozom és feltöltődöm ezekből az élményekből és haladok a kis utamon 🙂

Már nem fáj a jobb vállam, a gondosan összeállított edzésterv segített. Mert a tudatosan felépített edzés és a mezei “konditerembe járás” között az a különbség, hogy az edzéssel tudatosan megcélozzuk a gyengeségeinket, hogy az egész testünk-lelkünk adta egységet tegyük általa erősebbé.

A fekvőtámaszokból ma nem ment több, mint a korábbi edzéseken. Ellenben a törzsfeszítéssel, L ülésben történő chin-down-ok, azaz negatív húzódzkodások nagyon szépen mentek. Még egy pull-up-ot is csináltam álló helyzetből, annyira elememben voltam 😀 Jó volt látnom, hogy alakulnak a kis izmaim is 🙂 Hip-thrust: mumus lett, nem szeretem. A “magaslati side-plankek” viszont most már az egyik lábam felemelésével is simán mentek, ami nagyon meglepett, hiszen 2 hete lábemeléssel még nem mentek egyáltalán… 🙂 Örömbódottág a köbön!

Edzés végén, remegő kézzel… 😀