RECEPT – picit érzésre dolgoztam, nem egzakt mennyiségekkel, mert nem nagyon akart működni az eredeti recept
Csokis massza:
2 adag csokis fehérjepor
1 evőkanál kakaópor
kb. 3 evőkanál kókuszzsír
1 púpozott evőkanál darált zabpehely
édesítő
vanília aroma
kb. 50 ml folyadék (én 50ml tejet hígítottam vízzel a háromszorosára és ebből adtam hozzá)
Mogyoróvaj:
kb. 3-5 dkg földimogyoró
annyi kókuszzsír, amitől krémes lesz kb. evőkanál
édesítő, pici só
+ kókuszreszelék
A csokis massza a következőképp készült:
Kimértem a fehérjét, hozzáadtam a kakaóport és a kókuszzsírt, majd alaposan elkevertem. Akkor jó, ha érezni, hogy egyenletesen zsiradékos a por. Ehhez adtam hozzá a darált zabpelyhet, a vanília aromát és némi édesítőt (óvatosan, ha a fehérje is édes), elkevertem. Végül annyi folyadékot kevertem hozzá lassan, amíg egy tömény, ragacsos, nem folyós, formázható masszát kaptam.
Ezután vágtam egy darab zsírpapírt, erre rátettem a csokis masszát és téglalap alakúra formáztam a két kis kezemmel (akár nyújtófával is rá lehet segíteni).
Az eredeti recept szerint erre a téglalapra jött volna az enyhén felmelegített mogyoróvaj, és már szuperül is nézett volna ki. Hát nem.
Szóval megcsináltam a mogyoróvajat:
Késes aprítóban a mogyorót a zsiradékkal, édesítővel és pici sóval krémesre daráltam, majd tűzhelyen megmelegítettem. Akkor lesz jó, ha viszonylag több olaj van benne, krémesebb és kenhetőbb lesz.
A meleg mogyoróvajat rákentem a csokis masszára és a zsírpapír segítségével óvatosan feltekertem. Az így elkészült tekercset végül kókuszreszelékbe forgattam.
Hűtőben kb. 1 óra alatt megdermed és szeletelhető.
Egy tömény, édes csoda
“Úristen, ez milyen finom!” – kiáltott fel Manóka, miután megkóstolta.
Eredeti bejegyzésem, a másik blogom facebook oldaláról származik
0 hozzászólás