A verseny utáni 10 nap

Mire a múltkori versenyösszefoglalót megírtam, már túl voltam egy edzésen. Mármint ‘”””edzésen”””, ugyanis amit kedden a teremben műveltem, leginkább csak egy Benny Hilles aláfestő zenével állta volna meg a helyét. Nagyjából 50%-os súlyokkal dolgoztam, 4×8-akat csináltam guggolásban 45 kg-val, fekvenyomásban 25 kg-val, felhúzásban pedig 50 kg-val. 

Úgy szenvedtem mint még soha 😀 A verseny annyira leterhelt, hogy ezek a gyereksúlyok is nagyon nagy kihívást jelentettek. Vicces volt megtapasztalni…:) Persze a többiek is hasonlóan voltak, jó is volt a hangulat a teremben.

A következő edzés péntek reggelre esett, úgy éreztem, hogy már több is fog menni, ezért nagyjából 70%-ra lőttem be a súlyokat. Edzés közben még mindig azt éreztem, hogy bár már 4 nap eltelt, teljesen még nem sikerült kipihenni magam, nehezek voltak ezek a sorozatok is, pedig csak 3×3-akat csináltam. Fejben és testben is éreztem még a pihenés szükségét, nagyon sok alvást is kívántam az elmúlt napokban.

Vasárnapra egy jógát beszéltünk meg a barátnőmmel, és már megint sikerült egy hardcore verziót kifognom. Úgy éreztem magam, mint akit kiszakítottak abból a környezetből, ahol amit és amennyit tudok az jó, és bedobtak egy olyanba, ahol mindez nagyjából semmit se ér. Jó, persze mindezt önként csináltam és végül is, bár tényleg nehéz volt, de helytálltam rendesen, azért nem hiszem, hogy rendszeres vendég leszek ott. Bár pedzegettük, hogy egy másik órát azért még kipróbálhatnék valamikor…:) Nyitott vagyok az ilyenekre, meg kikapcsolódásnak is jó azért, kell a változatosság néha. Nem ebből az egy órából akarok messzemenő következtetéseket levonni, de mindenesetre azt igen, hogy örülök, hogy amit én csinálok az személyre szabott és a helyes mozgásminták kialakítása szempontjából messzemenőkig releváns és működik. Sokadszor próbáltam már jógákat, jógatermeket és az biztos, hogy a mögöttes filozófiai, vallási, kulturális tartalmat nem tudom magamévá tenni. Ha menne, már jógáznék gondolom.. 😀 Az erőedzés mellé kell a mobilizáció és a nyújtás, és ebben mindig érzem, hogy ezek a jógák akár segíteni is tudnak, de a tegnapin inkább azt éreztem, hogy a Zsolttól tanultakat kéne többet csinálni és néhány jógapózzal ezeket kiegészíteni, azaz ötvözni a kettőt. Mivel ez egy statikus erőelemekre építő óra volt (12 légzésig tartottunk ki egy-egy pózt), valószínűleg nem ez az, ami igazán ki tudná egészíteni azt, amit én csinálok. Utólag azt is érzem, hogy ehhez még túl fáradt is volt a testem, a combhajlítóimat eléggé meg is erőltettem, napokig fájt akmég.

Másnap, hétfőn is lementünk a terembe, de a jóga miatt használhatatlan voltam, csak nyújtást és mobilizációt próbáltam csinálni, nem dolgoztam súlyokkal.

December 24-én tartottunk egy lájtos örömedzést, ahol guggolgattam egy keveset meg farmer walkoltam. A legnagyobb meglepetés az volt, amikor próbaképp megpróbáltam felegyenesedni 2 db 44 kg-s girjával a kezemben: és SIKERÜLT! Az egész pontosan 88%-a a max deadliftemnek, de egy-egy kézzel ilyen nehezet még sosem emeltem. Legutóbb 36 kg volt, ami sikerült. ENNYIT erősödtem 🙂 Eljön még az idő, amikor sétálni is fogok tudni vele. Illetve persze hosszú távú cél a saját testsúly felemelése egy-egy kézben, ami elég pro szint már 🙂 Azt nem mondom, hogy a bejgli evészetet megalapozhattam ezzel az edzéssel, mert nem volt kimerítő, de nem is ez volt a cél. Jó érzés volt olyan emberek között lenni, akikkel hasonló célokért dolgozunk és akik amúgy nagyon jó társaság együtt 🙂