Most már tényleg MAJDNEM meggyógyultam, mára már csak enyhe orrdugulás jelzi, hogy 3 hétig szopóágon voltam. Jól visszavett ez a korábbi tempómból, már ami ezeket az életmódos dolgokat illeti. Valószínűleg ebben az új helyzetben, amit a Hashimoto hozott, talán jobb is, hogy volt egy ilyen külső körülmény, ami miatt voltak olyan napok, amikor gondolkodni se volt erőm, mozogni meg még annyira sem.
Múlt héten elmentem egy másik orvoshoz is. Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni az orvosokon. Ugyanaz a diagnózis (Hashimoto), de vannak eltérések abban, hogy miként áll hozzá a dologhoz. Ezek után csoda, ha az ember elkezd saját maga utánajárni mindennek és kétségei támadnak afelől, hogy amit az orvosok számára megoldásként kínálnak, az nem biztos, hogy megfelelő?! Ebben is, mint az egyéb hasonló 1:1-es kapcsolatokban, a személyes szimpátiát keresem én is. Hallgatok a megérzéseimre és azzal vagyok hajlandó együtt munkálkodni az egészségemen, akiről úgy érzem, hogy tudok vele együtt dolgozni, jól megértjük egymást. Fogorvosból is többet kipróbáltam már, mire most megtaláltam az igazit, akire rá merem bízni magam. Szerencsére mikor pszájkóhoz mentem, akkor ott elsőre megvolt az összhang. Meg a kozmetikusommal is. De hogy valami könnyedebbet mondjak: állandó fodrászom se volt évekig, egyikkel se találtam a közös hangot:) A Hashimoto kapcsán most elkezdek dolgozni ezzel a dokival, akinél jártam, mert a másik doktornővel való ellentmondásai ellenére ésszerűbbnek tűnt az, amit “kínált”.
Így többek között úgy érzem, hogy racionális dolog, ha egy kis gyógyszerrel megtámogatom a pajzsmirigy alulműködésem. Azért kezdek bele a kúrába, mert ahogy visszagondoltam az elmúlt hónapokra, bizony voltak olyan furcsaságok, amiket magam is észleltem, de nem tudtam, hogy egy betegség tünetei lehetnek (pl. fáradékonyság az edzéseken – korábban nem éreztem ilyet, Zsoltnak is többször jeleztem, hogy ez zavar; száraz haj – a fodrászom utalt rá hónapokkal ezelőtt – korábban nem volt ilyen, stb.). Lelkileg nem jelent több kihívást ez, mint amikor a mindennapi vitaminjaimat szedem. Annyiban másabb ez, hogy ezt közvetlenül ébredés után kell bevenni és utána 30 percig nem lehet enni, inni se, így hat megfelelően. De ami nálam jó pont volt: negyedannyi! mennyiséget javasolt elsőre, mint a másik orvos. 4-5 hét múlva pedig első kontroll, nem pedig 3 hónap múlva, ahogy a másik javasolta. Nekem ez szimpatikusabb hozzáállásnak tűnt.
(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = “//connect.facebook.net/en_GB/all.js#xfbml=1”; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, ‘script’, ‘facebook-jssdk’));
.
Múltkor hosszasan írtam a diétával kapcsolatos félelmekről. De most igazából örülök. Mindig azt mondtam, mikor tavaly azt a rengeteg dolgot véghez vittem, hogy itt lehessek ma, ahol vagyok, hogy az segített a legjobban, hogy minden változásban a lehetőséget láttam magam előtt. Ideje hát, hogy ezt bizony alkalmazzam most is!
Follow your hopes and not your fears.
Picit kialakulatlan még a rendszer. Az étkezésem most 90% “paleo” kategóriába sorolható, gabonamentes (kivéve néha rizs), tejmentes, tojásmentes (egyelőre), krumpli- és kukoricamentes, cukormentes. Mindenmentes. Igyekszem az AIP-friendly ételek listájából választani, hátha ez is segít valamit a Hashimoton, de ebben még nem vagyok 100% szigorú. Adok magamnak egy kis időt, hogy átálljak rá, figyelem a testem jelzéseit, aztán igyekszem alkalmazkodni. Nem biztos, hogy ami másnak bevált, nekem is be fog, főleg a Hashimotonál aztán.. nagyon sok az egyéni tényező. Megcsináltattam az étel-intolerancia tesztet, és bár nem vagyok meggyőződve 100% a hitelességéről, van pár dolog, amiben számomra azért iránymutató volt. Egy-két dolgot mindenképpen fenntartással kezelek a kapott eredményekkel kapcsolatban, de a legfontosabb üzenet, amit általa kaptam: nagyon fontos a változatos étkezés. Az egy dolog, hogy a szigorú diéta nem volt változatos, de korábban is ugyanazok a kaják ismétlődtek nagy gyakorisággal az étkezésemben. Bár a zab, a tojás meg a túró meg a tejsavófehérje egészséges, nem muszáj minden nap azt enni. Ugyanígy, mivel a rizst meghagytam mint gluténmentes gabona és kvázi “biztonságos” keményítő, azért nem akarok minden nap háromszor rizst enni, mert akkor meg ezzel esek túlzásba.:)
Úgyhogy most a változatosság és a saját igényeim ösztönösebb követése az, amire jelenleg úgy érzem, hogy szükségem van és ezért eszerint élek. Mindezzel együtt azért meghagyok magamnak néhány olyan dolgot, amit fontosnak érzek, például a megfelelő mértékű fehérjebevitelt, elegendő vízivást.
Igazából KURVAJÓ, mert az elmúlt 2 hétben azt hiszem több új ízkombinációt próbáltam ki, mint előtte hetekig. Szóval nagyon is élvezem ezt a helyzetet, ami tényleg kreativitást kíván tőlem, de abszolút nem lehetetlen csinálni 🙂 Még az ilyen apró pozitív csalódásoknak is örülök, mint hogy a vaníliás marhaprotein milyen finom madártej ízű a kókusztejjel keverve 🙂 Szóval nincs itt gond. Persze, több idő és előkészület, amivel kalkulálnom kell, de magamért igyekszem megtenni, amit csak lehet. 🙂 Szerencsére a Kedvesem ebben is maximálisan támogat 🙂 <3
Kis érdekesség, hogy most megváltozott a munkahelyemen az ülőhelyem, aminek az a következménye, hogy sokkal többet mozgok nap közben, akár a munkáról és a kollégákkal való egyeztetésről van szó, akár pedig olyan egyszerű dologról mint a palackom feltöltése, ebéd, mosdó. Aztán itt van a kutyus is, aki miatt aztán otthon se lehet nagyon leülni. Jövő héttől meg indulnak a napi séták, reggel meg este. Szóval ilyen hétköznapi tevékenységekkel a napi aktivitásom és energiaigényem is nőni fog, ezt pedig egyáltalán nem bánom 🙂
Az edzésben most heti 3-at tervezek továbbra is. Mivel még picit kialakulatlanok a hétköznapjaink Zsenike miatt, egyelőre a szabályos hétfő-szerda-péntek vagy épp kedd-csütörtök-szombat most nem annyira működik, de ki fog alakulni ez is majd. Aktívabbak lesznek a hétvégék, alig várjuk már mindketten (mindhárman) a tavaszt meg a jó időt, irány a természet 🙂
Azért persze hiányzik az edzés. Vasárnap délután voltam lent egy guggolás-fekvenyomás-deadlift triót nyomatni… és végre jól ment. Újra éreztem azt a szagot, amihez már annyira sok jó emlékem kötődik.. a jellegzetes Thor-illat, ami a teremben van 🙂 nagyon pozitív érzéseket kelt bennem.
A teljesítményem 60%-án dolgoztam ezúttal, de lendülettel, energiával, tenni akarással, szeretettel, lelkesedéssel…. szóval nagyon jól éreztem magam 🙂 Még ilyen extraságokra is jutott időm, mint a deadlift sorozatok közötti kötélen lógás:
Remélem sikerül mielőbb visszaépítenem magam a korábbi szintre. Az edzésemen is jót röhögtem magamon: kezdhetek megint elölről építkezni. A francba is 🙂 De amíg itt van a két kezem meg a két lábam és az elszántságom és tenni akarásom, addig csinálom is. Stressz nélkül, a kemény munka élvezetéért! 🙂
Most ismét nagyon pozitív hangulatban vagyok és jó ezt megélni. Nem nagyon értettem, hogy mi volt ez a 2-3 hét mínusz, amit hozott az élet az év eleji lelkesedés után. De azt hiszem most már a helyére tudtam rakni. Úgy érzem, egy kurva nagy pofont és ezzel együtt egy erős üzenetet küldött az élet:
Anna, értékelem a lelkesedésed, a rendszerbe, a fegyelmezettségbe vetett hited és energiád, de most állj meg, nem ez a te utad. Az elsajátított tudásodat használd arra, ami igazán te vagy: a benned rejlő ösztönök terelésére, a saját utad elmélyítésére, a testeddel-lelkeddel való kapcsolat mélyebb szintű ápolására. Hallgass jobban a belső hangodra. Teremtsd meg az egyensúlyt.
Vagy legalábbis én ezt tanultam belőle, mert ez vagyok én.
0 hozzászólás