🙂
Klassz napokban, közte egy mosolygós, csodaszép esős tavaszi reggelben és napsütéses délutánokban volt részem. Meg előtte volt olyan két hetem, ami ismét megér egy átgondolást.
Legutóbb arról írtam, hogy január óta miken mentem keresztül, és hogy milyen fájdalmas felismerések értek azzal kapcsolatban, hogy miként próbáltam “gyógyulni”. A fájdalom (meg a sértett egóm :D) mellett azért nagyon felszabadító is volt ez számomra.
Az utóbbi 2 hét arról szólt, hogy elengedtem a betegség okozta frusztrációimat, a diéta miatti állandó stresszt és beláttam, hogy amiket csináltam, azok nem vezettek eredményre és csak rosszabbul lettem, mint korábban voltam. Nincs kire hárítanom a felelősséget, nálam van a változtatás kulcsa továbbra is 🙂
Aztán amikor az ember terheket rak le és megkönnyebbül – velem legalábbis ez történt – a pozitív dolgok kezdenek nagyon nagy elánnal jönni az életébe. Ami elsőre jónak hangzik, de hosszú távon nem járható út. Velem is ez volt most.
Az elmúlt 2 hétben gyakorlatilag olyan jó dolgok történtek velem, amikre azt tudom mondani, hogy szerves részét képezik a jól-létemnek. Az ilyen élményektől vagyok jól, örömmel teliek a napjaim, mosolygok és ebből a feltöltekezésből aztán képes vagyok adni is.
Csak néhány szó, ami az elmúlt napokat jellemezte:
könnyedség, rend, tervek, kiegyensúlyozottság, életöröm, boldogság, szerelem, tanulás, kreativitás, játék, motiváció
…és még sorolhatnám.
ja, ezt ki ne felejtsem: DEADLIFT 1 REP MAX!!!! Ezúttal 85 kg-val, ami ahhoz képest, hogy alig deadliftelek, naggggggggyon szép teljesítmény tőlem, büszke voltam magamra pénteken!! 🙂
Mindig megdöbbent, hogy az elménk milyen hatással van ránk: a korlátok, amiket magunknak képesek vagyunk szabni és a lehetőségek, amiket képesek vagyunk meglátni alapvetően befolyásolják, hogy miként éljük meg az életet. Az elme teremtő erejét nem csak nagy dolgokban tapasztalom, de az egész hétköznapiakban is.
Persze, emellett kell az én mentalitásom is, ami által képes vagyok megélni a hétköznapi apró örömöket és észrevenni a jót mindenben.
Így most szó szerint kijutott a jóból nekem.
Aztán elfáradtam és újból beleléptem a kis gödrömbe, amit végre szeretnék elkerülni.
Elkövettem megint azt a hibát, hogy nem hallgattam a testem jelzéseire, és mivel ebben a pozitív flow-ban voltam, sikeresen “túltoltam”. Túlhajtottam magam, elfáradtam – ezt egy enyhe nátha is tudtomra adta végül. Egyensúlyban kell tartanom magam testi-lelki szinten.
A coach-csal átbeszéltük, hogy miként próbáljak odafigyelni magamra jobban. Miként legyek jelen és miként ne hozzam magam olyan helyzetbe, hogy valamit lemondásként kelljen megélnem. Sokkal jobban kell hallgatnom a saját testem jelzéseire.
Az elmúltnyócévben.. ja nem, de szóval hosszú éveken át nagyon-nagyon sok ismétlődő élményem volt, amelyek hasonló alapokon történtek: képtelen voltam nemet mondani és lemondtam a saját vágyaimról, elnyomtam őket. Ebben tehát nagyon jó gyakorlatom van és ez az, amin próbálok most változtatni. Kurva nehéz, na. Ez most egy nagy challenge számomra, de hiszek benne, hiszek magamban, hogy képes vagyok változtatni ezen is. Mert egész egyszerűen idegesít.
Van egy csomó dolog magamban, ami rám jellemző hülyeség, de apróságnak gondolom őket, tudok velük élni. Ez viszont nem olyan, és ezért szeretnék foglalkozni vele. Ez most egy intenzív tanulási folyamat lesz, és remélem el tudok majd jutni odáig, hogy megelőzzem az ebből fakadó konfliktusaimat (akár magammal szemben, akár másokkal szemben).
Szóval mint látjátok, tényleg nem foglalkoztam az autoimmun állapotommal, és semmi sem lett rosszabb, sőőőőőőőt. A lelki békém, a stresszmentességem ezerszer többet segített abban, hogy jól legyek mint akár egy paleo diéta.
Zárásként pedig annyit, hogy tele vagyok tervekkel, tenni és építkezni akarással, és ezt nagyon-nagyon jó végre megélni. Ilyen dolgokra szeretnék koncentrálni, nem pedig a betegségtől való félelemre.
 |
| egyenes hát!!!!!! |
 |
| clean & press |
0 hozzászólás