A tegnapi napot kihagytam, csütörtökön későn értünk haza és egyszerűen nem bírtam felkelni időben. Aztán úgy voltam vele, hogy nem baj, kell egy pihenőnap, de napközben meggondoltam magam és elhatároztam, hogy az esti programom előtt még lemegyek futni, de a hülye busz annyit késett, hogy későn értem haza és már nem jutott rá időm, mert menni kellett. Ez volt az első olyan nap, hogy nem sportoltam nagyjából semmit az elmúlt 12 napban, úgyhogy izgulok is emiatt, hogy nehogy abbahagyjam az egészet. Érzem, hogy valamiféle első holtponthoz értem és most még jobban kell küzdjek, hogy folytassam, amit elkezdtem.
De a tegnap este nagyon inspiráló volt, mivel tudtam beszélgetni olyan barátaimmal, ismerőseimmel, akik szintén futnak és elmondtam nekik, hogy én is elkezdtem, és nagyon biztattak. Elmeséltem, hogy az elmúlt napokban a fél iskolakörből (300 m) már 2 egész kör lett (1,2 km!) és hogy ezt mekkora eredménynek tartom. Az egyik kedves ismerősöm azt mondta, hogy nem baj, ha tegnap pihentem, mert ha ma lemegyek, akkor meglesz a 3 is! Az előző hétvégi tapasztalatomból kiindulva, amikor szintén pihenés után futottam az első teljes kilométeremet, el tudtam képzelni, hogy lehet, hogy menne a dolog, de a 3 a kettőhöz képest annyira soknak tűnt akkor.
Ma jött ez a hidegfront, úgyhogy délutánra időzítettem a futást. Bemelegítettem, aztán az egészet megspékeltem Zuzana 4 perces edzésével, ami rendesen beindította a pulzusomat meg az izzadást :)) és így mentem le, hogy nekivágjak a 3 körnek. Még most sem hiszem el, de SIKERÜLT!!!!:))) pedig voltak kételyeim… először azt hittem, a 2 sem lesz meg, aztán ez a holtpont kezdett lecsengeni, aztán a 2 végén sikerült úgy továbbjutnom, hogy észre sem vettem, aztán 2,5-nél kezdett jönni a neheze és a végét már tényleg keménynek éreztem, de megcsináltam, IGEN!!! Az az érzés utána, hát az frenetikus, elöntött a jóság 😀 aztán meg az izzadtság persze, ömlött rólam a víz, minden testrészem utolsó hajszálerében is buzgott a vér, annyira jó volt!! feljöttem és csináltam még erősítést hasizomra és megcsináltam a 100 fekvőtámasz 1. hetének 3. körét. Ez már nehezebb volt, de teljesítettem, sőt: 11-et csináltam a max-os körben, ami a 2 nappal ezelőtti 9-nél is több. Szerintem ez is zseniális!:) Szóval minden adott, hogy folytassam és folytassam és folytassam!! Kitartás, meg lesz az eredménye! Ez az elképesztő, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit lehet fejlődni és örömet okoz, amit csinálok!:)
0 hozzászólás