Persze, tudom én, hogy nem csoda, hanem a kitartó munka eredménye, de ha az elmúlt 2 hétre gondolok, akkor mégis csak az egy kicsit. Alig edzés, sok nyűglődés, fáradtság. Lehet, hogy épp ezért voltak kipihentebbek az izmaim is, nem tudom. Mostanában sokat erősödött a karom meg a hátam, nagy súlyokat emelgetek föl-le minden irányban az edzéseimkor, meg sokat lógok a húzódzkodón, csak úgy magamban is, meg lábemeléseket csinálok. Meg a falmászás. Meg minden. Meg egy ötlet a Fegyencedzés könyvből, hogy próbáljam meg kb válszélességű felső fogásban felhúzni magam – és BEJÖTT! Úgy meglepődtem, hogy sikerült, hogy szóhoz se jutottam, csak néztem magam elé, NEM HITTEM EL 😀 Aztán felváltva chin-upokkal csináltam még ismétléseket 😀 Idővel majd folytonosan, lógásból is menni fog, most már minden bizonnyal rajta vagyok az úton. Annyira jó érzés, tényleg nagyon büszke vagyok magamra 🙂
A bemelegítés most HIIT futás volt 4 kör, szóval nem mismásoltam el az edzést 🙂 Jól ment nagyon, de nem akartam túlhajtani magam, hogy maradjon még a többire – hát maradt is mint látszik 🙂 Aztán még falat támasztottam – miközben ötleteltem, hogy a húzódzkodás után ugyan még mi a fenét kéne csináljak, inkább haza is megyek :D, de hiperhajlítottam még 3 sorozatot meg eveztem 3 sorozatot. Aztán nyújtás és tényleg hazajöttem. Jutalmam pedig kókusztejes csokifagyi volt (saját) 🙂 nyamnyam
A lehetetlen nem létezik! 😀

Kategória: Uncategorized

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder