Bejelentkezek már, mert nagyon rég írtam. Eltűnésem oka pedig igen egyszerű: lebetegedtem, és k..va sok meló van most. 10-én csütörtökön edzettem utoljára, azt is lehet, hogy inkább ki kellett volna hagynom, mert egy kezdődő betegségre sikerült ráedzenem, ahelyett, hogy pihentem volna. Tanulság a jövőre nézve.
Ráadásul azóta sem sikerült 100%-osra meggyógyulnom, mert a múlt héten annyit hajtottam a melóban, hogy képtelenség volt. Eleve betegen 120%-ot nyomtam, mindenkivel kedvesen, udvariasan beszéltem, mellé persze szakmailag is odatettem magam. Még előadást tartani is voltam az egyetemen a munkámról. Ehh. Végeredményben minden este későn értem haza, stresszesen, fáradtan. Hétvégére már annyira kivoltam, amire még egy baráttal való konfliktus is rátett egy lapáttal, hogy a szombat délutánt és az estét gyakorlatilag végig sírtam. És most itt elkezdtem írni valami ömlengést magamról, de szépen kitöröltem 🙂 A lényeg, hogy tudjunk elengedni dolgokat – ez a Gravity egyik tanulsága, amit szombaton néztünk meg és csodaszép volt minden szempontból. 
Aztán jött a vasárnap, Zsoltival egyeztettünk egy edzést. Amilyen lelkiállapotban voltam a megelőző héten, igazából az tartotta bennem a lelket, hogy az eddigi alkalmak mindig nagyon pozitívak voltak, és végre valami jó dolog is fog velem történni a héten. Jelentem igen! Kapok új edzéstervet az elkövetkezendő időszakra 🙂 Amilyen állapotban voltam amúgy, valószínűleg egy vízvezetékszerelőt is érdeklődéssel hallgattam volna, ha a szakmájáról egzakt és érdekes dolgokat beszél 🙂 de szerencsére ott volt Zsolti, akiben ezt csodálom (figyejjé, ingyenreklám!!:D), hogy ilyen fiatalon hogy lehet ilyen jó szakember, aki teljes odaadással van a munkája iránt és mindezt amúgy is tök jó stílusban csinálja. Szóval valami jó is történt velem a héten végre. Mivel nem gyógyultam még meg, ezért nem edzettünk, ehelyett végigvettük az új edzéselemeket. Mindent részletesen elmagyarázott mindig, anatómiával, mindennel. Nagyon pihentető volt hallgatni, komolyan. Vicci, hogy a mozgáshiány miatt 2 napja izomlázam van bizonyos izmaimban (pl hátam), pedig nem is csináltunk “semmit”, csak betanultam az új gyakorlatokat.
Amúgy nem is tudom mikor voltam ilyen rosszul. Már nagyon rég, nem is emlékszem. Mindez megfejelve egy betegséggel. Szóval most küzdök, hogy visszatérjek és az új edzéstervbe újult erővel vethessem magam 🙂 
Jaaaaaaaaaa, viszont kaptam útmutatásokat étrendhez, úgyhogy nagy szorgalommal tegnapra már össze is állítottam egy jó kis étrendet, erre nem váratlanul megint túlórázni kellett?!?!?!? Csak hogy boruljon az egész. Ma detto. Pedig tök jól tartottam volna meg jól el is terveztem. (nagyon nem is csúsztam meg így se, szerencsére, de nem úgy sikerült ez se mint ahogy terveztem – emlékeztető: tanuljam meg elengedni a dolgokat)
Ami még vicces, hogy ez a hét megint kiesik edzés és kaja szempontjából is, mert csapatot (le)építünk csütörtöktől, úgyhogy ennyit erről. Majd táncban pótolom a dolgot, meg zsírt eszek majd hússal (disznóvágás lesz meg kolbászvesztivál :D)… 
Jut eszembe, megint megkívántam a futást (vagy inkább szaladgálást :P), meg hát akut mozgáshiányom is van. Jelenleg is épp vacilálok, hogy lemenjek-e edzeni (most vagy soha a héten) vagy pihenjek. Majd megmondom, hogy döntöttem 🙂
Kategória: Uncategorized

1 hozzászólás

Manóka :) · 2013-10-22 - 18:30

Amúgy tök jellemző, hogy mindenre azt írom, hogy "vicces", de ez azért van, mert a rossz dolgokban is megpróbálom mindig a jót nézni:) Normális-e vagyok-e?! Nem tudom, mindenesetre ILYEN.

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder