Ezt az egészet. Mindent. A változást, a törekvést, a fejlődést. Egyszerűen csak ezt érzem: kell nekem. Kettes fokozatba kapcsolok, mert ami van, az nem maradhat így. Ezen fogok dolgozni mostantól minden nap. Az álmaimért. Elkezdem élni őket.
Ma falat mászni voltam, és nagyon jól esett 🙂 Egész jól is ment. Állítólag még az egyik legjobb magyar mászófiú is pont megdicsért, hogy ügyes vagyok, mikor valahol 8-9 méter magasan kapaszkodtam felfelé 🙂 Összességében, fizikailag sokkal jobban ott voltam, úgy érzem, hogy törzsben és lábban is sokkal erősebb vagyok, falmászásnál mindig az alkar a szűkebb keresztmetszet, érzek is benne némi fáradtságot. Másfajta terhelést kaptak az izmaim, állóképességi edzés volt ez.
Aztán bouldereztünk is egy rövidet, az is jól ment, élveztem nagyon. Mindkét műfajnak megvan a maga szépsége, mindkettőt szeretem csinálni. Itt is fontos, hogy fejben ott legyen az ember, de másfajta átszellemülést szoktam érezni ilyenkor, mint mikor a power builder edzéseimet csinálom. De persze rengeteg a közös a kettőben. Én magam vagyok a közös. A küzdeni akarásom, hogy nem adom fel és újra próbálkozom, új utakat próbálok keresni. Mindig tanulok ezekből az élményekből, hogy ne csak akkor és ott, hanem az életem többi részében is kamatoztathassam őket.
0 hozzászólás