Nagyon szeretem és egyszerűen kívánom azokat a gyakorlatokat, testmozgást, amikor a képességeimre, a saját testsúlyommal való munkára kell hagyatkozzam, és így tudom kihozni magamból a legjobbakat.
A falmászás tipikus példája ennek. Csak én vagyok meg a fal. Nem érdekel a magasság, hogy épp 2 méter vagy 14 méter, ahol állok, mindig csak az adott feladat, következő lépés megoldására koncentrálok. Nincs mélység vagy távolság, csak én vagyok. Nagyon jó kikapcsolódás emiatt a falmászás, mert masszív agymunkát is igényel, a test és a tudat teljes összhangját, az erőd, képességeid ismeretét és egyúttal a kitartást is, hogy folyton feszegesd a határaidat.
Ma egy kedves ismerősöm jött velem falat mászni, ő életében először próbálta, ami nagy megtiszteltetés nekem, hiszen egymást biztosítani komoly bizalmi helyzet: ha nem fogja a kötelet leeshetek és akkor annyi és viszont. Nagyon ügyesen mászott, mint ha csak erre született volna, irtó büszke vagyok rá! Remélem kedvet kap hozzá és máskor is tudunk majd menni. 🙂
0 hozzászólás