Ezzel kapcsolatban..
Van bennem egy ilyen “miért ne?” attitűd – mikor Levente megkérdezte, szeretném-e kipróbálni, szeretném-e megtanulni, azt mondtam persze, miért ne? Az az érzés, amikor egyfelől bizonytalan vagy, mert olyat próbálsz, amit még sose és kicsit félsz, de ezzel együtt pedig bízol magadban, mert érzed, legbelül pedig talán már tudod is, hogy lehetsz hozzá elég erős vagy akár elég okos (hogy megérted miről szól az a gyakorlat és ez segít át a nehézségen), és ebből a félelemből és önbizalomból táplálkozva azt mondod IGEN, megpróbálom, hátha megy! Ráadásul még van, aki segítsen is… Annyira jó élmény!
Megdicsértek a húzódzkodásomért, a negatív húzódzkodásomért, a hidamért, a spárgámért, a hajlékonyságomért, a függeszkedésben L ülésemért, a kitartásomért, azért is, amikor látták, hogy valami, amit csinálok nehéz, de CSINÁLOM és nem adom fel. Ez utóbbi egy olyan dolog, amit nagyon megtanultam és folyamatosan tanulom is. A kitartás, a küzdés képessége – csinálom akkor is, ha nehéz, mert TUDOM, hogy ez által fogok fejlődni. Ez egy olyan állandó momentum az elmúlt másfél év összes edzésében számomra, ami alapvetően kellett ahhoz, hogy idáig eljussak. Ugyanez fog tovább segíteni az utamon, ez egy nagyon hasznos és jó képesség, bennem pedig belső tűzként lobog.
áááááááááááááááááááááá
Ja, az új becenevem: Spíler! 😀 LOL
3 hozzászólás
veroca · 2013-12-07 - 16:08
Tök jó, ahogy mindenbe belepróbálsz… 😀 Gyere Manóka tekézni, az is nagyon jóóóó 😀
Manóka :) · 2013-12-07 - 17:00
Áhh, azt egyszer már csináltam 1 éven belül, béna szar voltam 😀 😀 😀 mondjuk lehet, hogy most már a tekézés is jobba menne LOL (veled meg bármit szívesen de ezt úgyis tudod :D)
veroca · 2013-12-08 - 17:25
Néha nagyon jó érzés béna szarnak lenni! Legalábbis én szeretek 😀 😀