A strandformáról

Ahogy haladunk a tavasz-nyár felé, a netes csoportokban, fórumokban egyre több helyen lehet találkozni az alábbi kommenttel:

“strandforma!”

Ezt általában azok a lányok, nők érdemlik ki, akik az eddigi kitartásuk, munkájuk és eredményeik alapján már elég jól néznek ki ahhoz, hogy egy strandon fürdőruhában jelenjenek meg.

Ez egy olyan jelenség, amit én nem igazán értek, és nem igazán tudom elhelyezni, feldolgozni. Miért?

Nem értem, hogy miért vagyunk ilyen kinézet-orientáltak.

Nem értem, hogy miért akarják egyes emberek mások helyett eldönteni, hogy mit csinálhatnak és mit nem.

Nem értem, hogy miért akarják egyes emberek eldönteni, hogy ki a szép és ki nem.

Nem értem, hogy miért akarják egyes emberek mások helyett meghatározni, hogy ki elég jó és ki nem.

Nem értem, hogy miért akarják egyes emberek mások helyett meghatározni, hogy ki érdemli meg, hogy strandra menjen és ki nem.

Ezt az egész gyakorlatot, amivel megjelölünk egyes embereket strandformára-érdemesnek nem értem. Ezzel a gyakorlattal ugyanis megjelöljük azokat is, akik nem érdemesek arra, hogy strandra mehessenek és ott jól érezzék magukat.

Látni kéne azt, hogy ezzel a gyakorlattal a nők saját maguk termelik újra azt a társadalmilag elfogadott frusztrációt, mely szerint strandra csak akkor mehet valaki, pláne ha nő, ha elég jól néz ki. Bárki más, aki az ideálistól eltérő testalkattal, testarányokkal, kinézettel rendelkezik az jobb, ha ki sem teszi a lábát az utcára, mert az szinte fáj a szemünknek, sőt, rosszul érezzük magunkat attól, hogy látunk valami tőlünk különbözőt.

Az, hogy az ember félelemmel tekint a tőle különböző dolgokra, belénk van kódolva. Az ismeretlentől, az újdonságtól való félelmet azonban ahogy növünk fel, egy természetes tanulási folyamattal megtanuljuk kezelni. Óvodában még csúfoljuk azt, aki kilóg a sorból mondjuk a testi tulajdonságai miatt, olyan dolgok miatt, amiről nem tehet. Aztán rájövünk, hogy olyan dolog miatt, amiről nem tehet, nem szabadna kirekeszteni senkit. Ezerszer több rossz emberi tulajdonságot tudok felsorolni annál, mint hogy valaki “nem olyan módon szép”, mint ahogy az jelenleg elfogadottnak gondolt normák megtestesítik. Ám amint egy másik, felnőtt ember testéről van szó, egyből feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy kritikát mondjunk róla és így felnőtt korban is kirekesztés tárgyát képezi a kinézet, a külalak. Mert gondoljuk, hogy hát a felnőtt ember már felelősségteljes, kontrollal bír a saját élete felett, és ha nem elég szép, akkor minden bizonnyal hiányzik belőle ez a kontroll, nem illeszkedik az én normáimhoz, igénytelen, egészségtelen, csúnya, meg amúgy is. Szerintem meg a felelősségteljes felnőtt élethez az tartozik hozzá, hogy ismeretlen emberek felett nem ítélkezek, és nem törekszem arra, hogy olyan gyakorlatokat alakítsak ki, amelyekkel szorongásokat termelek újra össztársadalmi szinten.

Honnan tudhatom meg, hogy én strandforma vagyok-e? Mit értünk pontosan ez alatt? Ha valaki csak úgy hozzászól egy fórumra egy kép láttán, hogy “strandforma!”, nem fogja érdekelni, hogy mit okoz ezzel azokban, akik nem is hasonlítanak arra a képre. Nem derül ki, hogy milyen szempontok alapján definiálják a “strandformát”. Valamiféle hallgatólagos egyetértés, ki nem mondott szempontok alapján dönti el valakiről, hogy ő strandforma-e vagy sem. Legyen elég karcsú, elég lapos a hasa, zsír/narancsbőr még véletlenül se legyen rajta (az milyen undi lenne már!), vékony a combja, a dereka… meg legyen legalább 175 cm magas és nagy a melle. Az eddig látott képek és a hozzászólások alapján sejtem, hogy valami ilyesmi lehet a strandforma definíciója.

Megsokszorozódtak a vizuális ingerek a világban, egy kattintással tudok olyan képet találni, ami alá oda van írva, hogy strandforma, és ami alapján építhetem a saját kis szorongásaimat. Ez nem jó.

Ha valaki kemény és kitartó munkával elérte azt, hogy átalakította a fizikumát, sokak szemében vonzó lett, akkor azt dicsérjük meg, méltassuk az elért eredményeit, megérdemli a pozitív visszajelzést! Nem ebből kell kevesebb. Abból kell kevesebb, hogy ezt mások felé kirekesztő módon tegyük meg.

Ezt már nem először írom le: ha valakinek problémája van egy másik ember kinézetével, akkor az az Ő problémája, nem azé az emberé, akire ezt ráhúzza. Szeretném, hogy az emberek önfeledtebbek, boldogabbak, egészségesebbek lennének. Az egészséghez azonban az is hozzátartozik számomra, hogy nem termelünk újra magunkban és másokban ilyen negatív gyakorlatokat, mert egész egyszerűen nem visz előbbre. Mit közvetítek a frusztrált mentalitásommal? Ha egyszer gyerekem születik, mit közvetítek majd neki? Érezze magát rosszul, mert nem úgy néz ki, mint az ideál?! Ezt senki nem kívánhatja szerintem… 

Ezt sem először írom le, és valószínűleg nem is utoljára: a strand bárki számára nyitott hely – szerencsére egyébként sokan kimennek a strandra anélkül, hogy érdekelné őket mások (idegenek) véleménye. A strand jó hely, a vízpart jó hely, az élményfürdő jó hely. Használjuk, élvezzük ki és érezzük jól magunkat. Nem azért, mert kinézünk valahogy vagy nem. Hanem azért, mert játszani jó, együtt lenni a barátainkkal, a családunkkal jó. Mert vízben lenni jó, mert napozni jó, mert strandröpizni jó, mert homokvárat építeni jó…

Dolgozzunk a céljainkon, hozzuk ki magunkból, magunkhoz mérten a legtöbbet. Ám egy biztos, hogy a strandformához csak egy dolog kell: egy fürdőruha (vagy valakinek az sem :)! Vegyük fel és érezzük jól magunkat. Mert nem kell elbújnunk senki elől!