Ahogy azt sejtettem, a tegnap esti deadlift maxolás rendesen lefárasztott, a csekély 8 óra alvás nem volt elég, hogy kipihenjem. Szóval még elég álmos voltam mikor a délelőtti falmászásra odaértem. Azt már előző este is éreztem, hogy ma elég nagy lesz az étvágyam, szóval reggelire sikerült 2 db
mogyoróvajas muffint megenni (nagyon finom lett, nem tudok mit tenni :D), és véééééégre ettem egy almát is. Nagyon kevés gyümölcsöt eszek a diéta miatt (az edzés utáni banánt leszámítva), mondjuk így télen nem is annyira kívánom, de egy almát már nagyon akartam enni.. felturbóztam egy kis dióvajjal és elrágcsáltam. Ezek valamelyest helyredobták az energiaszintemet is, így legalább nem komplett zombiként kellett próbálkozzak a falon.
Amikor másfajta sportokat csinálok, mint az erőedzések, akkor mindig bennem bujkál a kíváncsiság, hogy vajon az általános erőnlétem, erőm mennyire növekedett, mennyire tudom megtapasztalni és kamatoztatni ezt más területeken is. Falat mászni időről időre eljutok, így ebben van viszonyítási alapom is. Ha tegnap este még panaszkodtam volna, akkor ma elmondhatom, hogy értek sikerélmények! A boulder teremben például meg tudtam mászni egy áthajlást, amire korábban még soha nem volt példa, és ez határozottan örömmel töltött el! 🙂 Összességében jó erőben voltam, jól ment a mászás, elég hajlékonynak és mobilisnek éreztem magam a csípőmben és egyéb tagjaimban, a karjaim se fáradtak el úgy, mint korábban.
Néha elmélázok azon, hogy a falmászást vagy a bouldert szeretem-e jobban, na nem mintha választanom kéne a kettő között.. bár azt hiszem a boulderhez szükséges intenzívebb erőkifejtés műfaja közelebb áll hozzám. Sajnos nem csinálom elégszer ahhoz, hogy látványosan fejlődhessek benne, de hát ez már csak ilyen dolog: fejlődni abban tudunk, amit rendszeresen csinálunk, mindenre viszont nincs idő, szóval emiatt bánkódni sem fogok. Az biztos, hogy imádom, hogy újra és újra megyek mászni, tervezek is majd egy saját mászócipőt is venni 🙂
|
Forrás: Fit Villains, facebook |
A végére aztán rám tört ismét az éhség és a fáradtság is, szóval siettem haza. Menet közben már azon járt az eszem, hogy milyen jó kis kalóriadús finomságot fogok enni. Nem sütire, nem pizzára gondoltam, inkább egy jó kis hambira… úgy éreztem, hogy valami jó nagy adag sült hús féle enyhítheti csak kínzó gyötrelmeimet 😀 szóval ennek eredményeként csináltam és ettem nemkevés sült kolbászt 🙂 (hardcore módon, köret nélkül)
Délután alvás volt a program, estére persze azért megéheztem….. de csak egy kis lájtos csirkemellet ettem 😉
Viszont MINDENEM SAJOG. Jóleső érzés.
0 hozzászólás