Don’t be upset!

Próbáltam aludni egyet a tegnapi edzésre, mielőtt megírom az összefoglalót, hátha elmúlik addig a mérhetetlen csalódottságom, amit érzek, de egyelőre nem jártam sikerrel. Aztán arra gondoltam, hogy hátha, ha elkezdem átgondolni a tegnapi kis élményeimet, az majd segít nekem azon, hogy valami sokkal pozitívabbat hozzak ki belőle.

Mert hát végül is girl power volt a tegnap este keményen! Az edzésemre elkísért egy kedves barátném is, aki így betekintést nyert a Thor underground és a PowerBuilder világába 🙂

Vártam ezt a guggolás-próbát 70 kg-val. Készültem rá pedig fejben, testben, kajában, mindenben.  A legutóbbi edzésem jól ment, úgy éreztem bennem van ez a dolog. Aztán mikor arra került a sor, valahogy mégsem volt egészen kerek a dolog, és a 70 kilóval végül csak 2 ismétlést tudtam megcsinálni 🙁 B.ssza a csőrömet és csalódott vagyok miatta. Miközben tudom, hogy ez nem egy rossz eredmény, hiszen olyan, hogy rossz eredmény nincs is igazából, de mégis ezt érzem és ezzel nem tudok mit kezdeni. De igazából tudok: elfogadom, hogy most sz.r, és majd legközelebb megpróbálom még jobban odatenni magam, hogy kihozzam a legtöbbet magamból. Azt hiszem.
Csalódott vagyok, mert a guggolás az egyik all-time-favorite gyakorlatom, és szeretném jól csinálni. Szeretnék többet és jobban 🙂

Guggolás után jöttek a gyors deadliftek 60 kg-val, amikben megint helyre kellett rakni a formát, ebben Zsolt maximálisan segítségemre volt.

Aztán jött az edzés pozitív része: fekve nyomás. Először próbáltam ki a 40 kilót! Büszke voltam magamra, hogy sikerült, 6 rövid sorozatom volt belőle. A harmadik sorozatban viszont a 3. ismétlés már rohadt nehezen ment, amire én csak annyit tudtam kinyögni magamból, miközben épp majdnem meghaltam, hogy “o-ó” 😀 Ezen aztán utána úgy röhögtem, hogy alig bírtam abbahagyni LOL. Act like a lady, lift like a boss. Mint kiderült, Zsolt titokban rárakott még súlyt, szóval így lett, hogy 42,5 kilóval nyomtam fekve 2 sorozatot. Nem semmi, ez már a súlyom háromnegyede! Kíméletképp azért a maradék szetteket csak 40 kilóval csináltam végig. Szóval ha már a guggolásban nem is, a fekve nyomásban megvolt az “igen, megcsináltam” érzésem, főleg mikor nagyon kellett küzdjek, hogy sikerüljön. Ez a maximális erőkifejtés és küzdés egy-egy ismétlésben egyébként segít abban is, hogy jobban megértsem és megtanuljam a gyakorlatot. Meg hát nagyon jó érzés ám.
A fekve nyomásokat húzódzkodás variációkkal párban csináltam, egész jól mentek szerintem.
Aztán jött végül a 4. kör: fekvőtámaszok, egykezes evezés és L-ülés. Na itt is kiadtam magamból a 100%-ot, mert az első sorozat fekvőben megint csúcsot döntöttem, 18 db-ot tudtam megcsinálni! 🙂 Naggggyon jó volt! Az egykezes evezéseket 17,5 kilóval csináltam, nem okoztak különösebb nehézséget :). Azért a végére már k.vára el voltam fáradva, amit az L-ülések közben éreztem is. Levezetésképp még egy-két dolgot próbálgattunk a teremben, bár már elég fáradt voltam hozzá.
Ma egy kellemes kis hasizomlázzal sikerült felkelnem 🙂 és egész nap olyan voltam a fáradtságtól és az álmosságtól, mint akit agyonvertek. Totálkész. Vicces nap volt 😀

Amúgy az, hogy ilyen érzelmi kérdést csináltam ebből a guggolás témából valószínűleg amiatt is van, mert olyan napjaim vannak, amikor az érzelmi kérdések kicsit dominánsabbak a kis fejemben, a női lét ciklikussága már csak ilyen (PMS <3) Ezek ilyen apró jelek és jó dolog, hogy tudok belőlük olvasni 🙂 Egyébként egyértelműen változik a menstruációs ciklussal párhuzamosan a teljesítőképességem is, ezt fontos tudatosítani és figyelembe venni, mielőtt bármi miatt is bántanám magam feleslegesen. Bár ez amúgy sem szokásom 😉

Egyelőre még dilemmázom, hogy mikor legyen a következő edzésem, de megpróbálok a belső hangjaimra és a testem jelzéseire hallgatni 🙂