Köszönöm Galba Zsolt, már az első találkozásunk óta mindig tudsz motiválni! 🙂
Az edzésben az a jó, hogy minden egyes alkalommal képes megmutatni, hogy ki is vagyok éppen. Megmutatja, ha jól vagyok, vagy megmutatja, ha épp nem vagyok jól. Ma reggel úgy ébredtem, hogy tele volt gondolatokkal a fejem, de nem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mi a bajom, csak éreztem, hogy valami nem okés: beszélnem kell-e róla vagy cselekednem kell-e valamit, vagy el kell-e engedjek valamit? – ezek között vacilláltam.
Az edzés, pláne mivel arról a k.rva front squatról volt szó, nagyon szépen kikerekítette a gondolataimat, és el tudtam jutni magamban a lényegig, hogy végül beszélni tudtam róla, így megadva a lehetőséget magamnak, hogy cselekedhessek és mellette elengedhessem azt, amit nem tudok megoldani. Mindig ugyanoda jutok vissza: kipróbált, működő és jó módszereim vannak már és ez nagyon jó 🙂
A front squattal küszködtem, de én fogok győzni, most már biztos, a kezdeti picsogás elmúlt (a múltkori kínlódós emlékek után), és elkezdtem ráérezni a technikájára. Ma 50 kilóval nyomattam.
Ma reggel prímán sikerült a 6 sorozat húzódzkodásom, amiből az első 2 sorozatban 3-3 ismétlés volt, és elképesztő, hogy ezek is mennyire jól mennek. Ennyit számít az az egy-két kiló mínusz az estihez képest (napi kaja, víz, stb.), a kipihentség meg a reggeli tudatállapot. Jót tesz nekem ez a változás, érzem.
Persze az új rendszerben való edzés változtatásokat követel meg magamtól (pl. mindenféle rutinjaim kialakításában), de felvérteztem már magam kellő elszántsággal, fegyelemmel és céltudatossággal, hogy ez ne legyen probléma, és működjön minden, mert jauság csak így lesz, és így nem okoz majd nehézséget sem b.szatni 110%-on. Nagyon nagy pozitívum, hogy végre a Thor-os eszközparkot tudom használni, nincs ez a kettősség mint korábban, végre tudok TRX-ezni például, de biztos lesz majd később bellezés is, meg egy csomó egyéb dolog. Stay tuned.
I’ll be water.
0 hozzászólás