Tegnap nagyon jó dolgom volt, egy másfél órás teljes testes thai masszázst kaptam, ami minden apró kis izmocskámnak nagyon jót tett. Volt több olyan pont is, ami úgy fájt, hogy azt hittem b.szarok – vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy a könnyem majd kicsordult, de az nem fejezné ki eléggé azt, amit éreztem 😀 Főleg a csípőm környékén, meg a hátamban és a karjaimban…… aztán szépen tudnám tovább folytatni a felsorolást, de mondjuk ezek voltak a legfontosabb területek. Az ízületeim mobilitásával nincs gondom. Az viszont tuti, hogy több SMR hengerezés, jóga és gyakoribb masszázs is rám férne, mert az erőemelés rendesen igénybe veszi a testem.
Másnap reggel koránkelés és lezúztunk a terembe, lenyomtam a 8. edzésciklusom 2. hetének utolsó edzésnapját is. Nem mondom, hogy nem kellett küzdenem, a húzódzkodások most mentek a legnehezebben, de hősiesen végigcsináltam 5×3 húzódzkodást, aztán a végén még 1×2-t. A guggolás jól ment, a fekvenyomás kicsit szintén küzdős volt, de érzem, hogy erősödtem, ami nagyon jó hír:)
Fő gyakorlatom a front squat volt, amit utáltam mint a sz.rt, most sem kellemes, de én állok nyerésre. 🙂 50 kiló volt a legutóbbi adag, így ezen most növelni kellett. Amikor 52,5-re felraktam és megcsináltam az 5 ismétlést belőle, akkor gondolkoztam, hogy hagyjam-e így, de aztán a megérzéseim és az elszántságom vittek előre, és arra gondoltam megpróbálom az 55-öt. Arra gondoltam, hogy erőben valószínűleg nem lesz hiány, inkább csak a front squat fájdalmas kényelmetlensége az, ami visszafogott. De legyűrtem ezt a dolgot és belevágtam. A munkasorozataimat végül az 55 kilóval toltam végig. A második kicsit küzdősre sikeredett, szerencsére Zsolt biztosított mögöttem, így mentálisan támogatott abban, hogy sikerüljön. A harmadik sorozat viszont meglepően könnyedre sikerült, örültem neki nagyon 🙂 Állítólag többen megdicsértek, hogy szépen guggolok, amit én nem hallottam, mert a fülemben üvöltött a zene:) – erre csak annyit tudok mondani, hogy én csak tettem a dolgom 🙂 Imádom ezt a sportot, ennyi a nagy titok!
Levezetésként TRX evezés és fogantyún fekvőtámaszozás jutottak. Utóbbit nagyon szeretem, jó nehéz.
És miközben írtam a bejegyzést, érkezett a nap meglepetés híre, mely szerint nyertem egy közös vacsorát Zólyomi-Zsirkai Noémivel, vagyis Nonóval 🙂 Alig várom!
0 hozzászólás