Flexfriday :)

Tegnap szokás szerint guggolással kezdtem, 62,5 kg-val, ez a szokásosnál is nehezebbnek tűnt, de legyűrtem.

Közben húzódzkodtam négyeket meg hármakat, hát könnyű nem volt egyik sem.

Aztán jött a fekvenyomás, amit tényleg egyre jobban szeretek: érzem, hogy fejlődök benne, jobban érzem és jobban értem a gyakorlatot mint korábban, és egyre több súlyt ki tudok nyomni. Tegnap egyeztettem Zsolttal is, és az edzéstervben szereplőhöz képest kicsit meg is emeltük a súlyt, így tegnap már 40 kilóval csináltam a munkasorozataimat, ami végül nem is bizonyult nehéznek. Elégedett voltam magammal! De milyen jó nekem, hogy velem volt a swole-mate-em, aki biztosított támogatásáról 😉 

Levezetésnek jutott 3 kör pörgetés, az alábbi gyakorlatokkal: kötél FHB (azaz FöldHözB.szás:), copyright by Zsolt), sétálós kitörések és végül toe-to-bar, azaz lábemelés rúdig. Az első körben a kötél FHB-t a legkisebb kötélen csináltam végig, de miután semmi megerőltetést nem jelentett, a többi körre az eggyel nehezebbre váltottam, amivel már nem volt olyan rossz 🙂 Ami viszont egyértelműen a legnehezebb volt a háromból, meglepő módon, az a sétálós kitörés, amihez két 12 kilós kettlebellt választottam, ezekkel járkáltam a kitűzött ismétlésszámban fel-alá. A kitörés jótékony hatásait már edzés végén kezdtem érezni a fenekemben, ma reggelre pedig tovább fokozódott a helyzet: némi izomlázat prognosztizálok magamnak. Amit annak tulajdonítok, hogy rég csináltam ezt a gyakorlatot, nem pedig annak, hogy feltétlenül nehéz lett volna vagy sok lett volna a súly (korábban is minimum ennyivel csináltam). A toe-to-bar a sétálós kitörések után szintén nehéz volt, de volt benne sikerélményem, hiszen még a rudat is sikerült megérintenem az egyik sorozatban a kis lábacskámmal 😀 wow. Jövő héten minden sorozatban meg fogom érinteni, ezt megígérhetem!

A pörgetés a végén meg is izzasztott, összességében feltöltődve, magamat átmozgatva, nehézségeket legyűrve, apró vagy nagyobb sikereknek örülve, ismét jó érzésekkel sikerült távozni a Thorból.