Ahogy múltkor is jeleztem, itt vagyok és élek még. Zajlik az életem, majd mesélek erről is később részletesebben 🙂
Mától új edzéstervem van, elkezdek építkezni ismét. Amint ezt leírtam, rájöttem: büszke vagyok magamra! Aki valamennyire követi a kis edzős dolgaimat, az tudja, hogy az elmúlt hónapokban nem is volt olyan edzésciklus talán, amit végig tudtam volna csinálni. Az élet mindig máshogy akarta, nem ez volt a fókusz.
De itt vagyok megint. Nem az a lényeg, hogy hányszor kellett abbahagynom valamilyen okból, hanem, hogy képes vagyok-e újrakezdeni.
Én képes vagyok, itt vagyok, megpróbálom megint, belevágok, mert töretlen a bizalmam magamban, szeretem csinálni, az életem egyik fontos pillére, és mellettem van egy edző, aki folyamatosan támogat, hogy amit csinálok azt jól csináljam és fejlődjek általa.
Apropos edző. Wittmann Zsolt, aki még nem ismerné 🙂 Zsolt pár napja megkért, hogy a készülő új honlapra írjak pár szót a közös munkáról, hogy éltem meg, miként segített nekem. Viccesen kérdeztem vissza, hogy jól hangzót írjak-e vagy őszintét? A válasz az volt: őszintét.
Zsolt, sajnos pár sor nem elég arra, hogy leírjam, hogy mennyire jó veled a közös munka és hogy mennyire becsülöm a hozzállásod, a hozzáértésed, profizmusod, az elhivatottságod, az erőemelés iránti szenvedélyed, valamint az embereken való segíteni akarásod. Na meg persze a páratlan humorod :))
Szeptemberben lesz egy éve, hogy együtt dolgozunk, fogok írni erről egy összefoglalót, az biztos.
0 hozzászólás