- gyengéből magabiztos
- háttérbe húzódóból főszereplő
- boldogtalanból boldog
- pályázatíróból a coaching szerelmese és magam is coach
9 éve írok Nektek
2012. május 1-jén kezdtem el a blogot írni, amikor életmódot váltottam. Emlékszem arra a pillanatra és érzésre, ahogy ülök a laptop előtt az étkezőasztalnál, és az életem elkezd megváltozni. Hogy ami hosszú hónapokig érlelődött, az a zenhabits blog hatására elkezdett végre cselekvéssé alakulni bennem és általam. Végre nem volt visszaút.
Számtalanszor meséltem el a történetemet az elmúlt években, és még mindig tudok új színt felfedezni benne magam is. Legutóbb épp Tölgyessy Zsófi vállalkozói csoportjának online találkozóján mutatkoztam be, és mire rám került a sor, 18 különböző változatot írtam már fejben és persze hirtelen nem is tudtam hol kezdjek neki.
Az életmódváltásom 2 év után egy ‘életváltássá’ és az életem teljes megváltoztatásává érett.
Felvállaltam, hogy én akarok lenni az életem főszereplője és a másoknak megfelelés helyett kezembe vettem az irányítást. Megteremtettem és felvállaltam azt a módot, ahogy az életemet élni szeretném. Felelősséget vállalva magamért, az érzéseimért, a döntéseimért. A mai napig hálás vagyok magamnak ezért. Wittmann Zsoltnak pedig a PowerBuilderért és az erőemelésért.
Jött a lavina: válás, költözés, egy szuper új munkahely… találkozás gyermekeim apjával, villámgyors összeköltözés. Minden csodálatosan alakult. Aztán jött a Hashimoto-diagnózis 2015-ben, ami betegségtudatba és evészavarba hajtott, ebből pedig Gergely Györgyi és a coaching segített kijönni. Úgy éreztem, hogy a coaching az a módszer, amivel a saját történetem & tanulásaim által inspirálódva eredményesen segíthetek másoknak. Ezért végeztem el Wiesner Edit coach-képzését és lettem magam is coach ugyanabban az évben. Aztán a bimbódzó coaching-utam félbeszakadt, ahogy sorban megszülettek a gyerekek. Ebben az időszakban a hivatásomat a blog képviselte szilárdan, még ha nagyobb szünetekkel is. A blogon keresztül tudtam üzenni magamnak és nektek is: dolgozom, kitartok, padlóra kerülök, felállok….kísérletezem.
Mentem előre azért, hogy egy nap újra lehetővé váljon, hogy emberekkel kapcsolódjak és segíthessek nekik a munkámmal.
A hirtelen nagycsaláddá válás masszív erőpróba volt és meg is edzett engem és edz is a mai napig. Járom az önismeret kalandos útját és egyre mélyebb rétegekbe lettem képes belelátni, ahogy haladok előre. Az anyaság sok öröme mellett azt is megéltem, hogy az anyává válás milyen régi mintákat és hitrendszereket képes aktiválni magunkban, és folyamatos önismereti munkát igényel az, hogy meg tudjuk találni magunkat és jobb, ha ezzel a feladattal nem vagyunk egyedül.
2020 elején egy dolgot írtam fel a tervezőmbe: újra szeretnék coacholni. Az álmom pedig pandémia ide vagy oda, ősz végére megvalósult, ami nagy erőt adott számomra.
Rájöttem arra is, hogy bár néha hosszú volt az út, mégis, az elmúlt években, minden cél, amit megfogalmaztam magam számára, előbb vagy utóbb teljesült. Az összes. Magam számára is hihetetlen élmény volt erre rájönni.
Azért mesélem el a történetemet újra és újra, hogy megmutassam neked is, hogy igenis lehetséges apró lépésenként megvalósítani az álmaidat!
A vállalkozói csoportban úgy mutatkoztam be: igen, én vagyok az 500001. coach, aki azon dolgozik, hogy eljuthasson azokhoz az emberekhez, akiken segíteni tud. Többen azok közül, akikkel együtt dolgoztam, maguk is coach-ok lettek már. Én pedig örülök, hogy ennyire sokszínű ez a szféra, mert lehetővé teszi, hogy egyre több ember életében jelen lehessen ez a támogatás. Nincs 2 egyforma coach. Ahogy 2 egyforma fotós, műkörmös, ügyvéd, szakács, autószerelő, stb. sem. Én magam is tudom, hogy ki az, akinek én tudok és szeretnék segíteni és remélem egyre többetekkel egymásra találunk majd a következő években.
A történetem 2012-ben indult, és 2021-ben is tovább írom. Talán egyszer a könyvemmel is elkészülök 
Hálával tartozom: a férjemnek, aki a legfőbb támogatóm. Azoknak az embereknek, akik az ügyfeleim lettek és megajándékoztak a bizalmukkal, hogy támogathatom őket az útjukon. A barátaimnak, akik velem örülnek és empátiával fordulnak felém a nehéz időkben is. Valamint hálás vagyok minden valaha írt és mondott pozitív visszajelzésért, támogató szóért és mosolyért is. Szerencsés vagyok, mert sok ilyet kaptam az elmúlt években.
Dolgozzunk és tegyünk egymásért többet és tegyük ezt napról napra jobban, érzékenyebben, ügyesebben, eredményesebben. Én coachként vállaltam ezt a feladatot.
Szívből, önazonosan és könnyeden.
Ps. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha szeretnél hozzám jönni coachingra, kattins erre az oldalra: itt minden infót megtalálsz arról, hogyan tudsz elindulni velem ezen az úton, ahol megtapasztalhatod az értő és empatikus figyelem és a coaching hatását és a saját képességeid erejét! Kapcsolódjunk!
