Ismét 80 kg-nál tartok deadliftben. A bűvös 80-asomnál, ami egykor az 1 ismétléses maxom volt, az utolsó deadliftes maxolásomnál, még hónapokkal ezelőtt, év elején. Amúgy most, hogy visszakerestem ezt a maxolós bejegyzést, szembe jött néhány másik is, amikbe belekattintottam. Néha-néha szoktam csak visszolvasni magamat, de mostanában volt több ilyen alkalom is, jó dolog, hogy mindent megőriztem itt. Kicsit fáj is a szívem, hogy hol tartottam év elején (guggolás 65 kg-val para nélkül), most meg hétről hétre újra kell építenem magam, hogy menjek előre. De egy percig nem sopánkodom rajta, csak megyek, mint a TANK.
Emiatt is, a nyári hosszú deload (de szépen fogalmaztam!:) után jó érzés, hogy ismét úgy mennek az edzések, ahogy azokra legbelül vágyom. Végre van lehetőségem örömmel és lelkesedéssel megélni őket. Ez már nagyon hiányzott nekem.
Tegnap tehát deadlift nap volt és a jól sikerült bemelegítés után a 80 kg-t végül hiba nélkül felhúztam kétszer. Megtiszteltem magam egyébként, hogy látványtárcsákat pakoltam a rúdra, megadtam a módját, ha már 3-3 db tízes tárcsa került rá fel. Természetesen az új Thoros rúdra pakoltam egyébként, aminek a fogása is jobb, mint a többié. Azon túl pedig, hogy volt bennem energia és lelkesedés, a sikeremhez az új cipőm is hozzájárult, azon egyszerű okból, hogy az emeléshez készülve, amikor lenéztem a rúdra, szívmelengető látványt nyújtottak, ettől pedig extra jó kedvem lett :)) A jó kedvem aztán egész végig kitartott, úgyhogy tényleg egy pörgős kis edzést sikerült tartanom. A 80 kiló után még 2 sorozat jutott 72,5 kg-val. Hibátlan volt.
Különösen jól mentek tegnap a vállból nyomások is, 27 kilóval csináltam végig a 4 munkasorozatot, felváltva a húzódzkodásokkal, amiknél szintén kihoztam magamból a maximumot, 4 sorozatban 11 ismétlést összesen.
Levezető gyakorlat párosom hip thrust és TRX evezés voltak, a hip thrust 70 kilóval továbbra sem tűnt nagyon megerőltetőnek, de az tény, hogy jól esett. Szeretem a hip thrusot minden kényelmetlensége ellenére (a csípőm fáj utána 1-2 napig, mert minden kipárnázás ellenére nyomja a rúd rendesen sajnos).
Pörgetőnek power rope jutott (póriasan szólva kötél földhözb.szás), amibe szokás szerint majd’ meghaltam. Imádom. Minden egyes másodpercért meg kell küzdeni.
A jövő hét tartogat izgalmakat számomra, úgyhogy lélekben megpróbálok erre készülni kicsit. Holnap reggel folyt. köv 🙂
0 hozzászólás